Apa, hol vagy?

2015. július 25., szombat
A Mycikkeim legújabb témája az Apátlan nemzedék.  Igen nem mindennapi témát kezdek most feszegetni, de főként magamért írom mindezt.
   Hogy kiket sújt mindez? Leginkább az elvált szülők gyerekeit, de ugyanúgy beletartózhatnak az olyanok is mint a sohasem látott apa mert folyton dolgozik..
   Hiába gondolják a szülők -az apa vagy az anya, tök mindegy  csak valamelyik-  ,hogy nem kell a másik DE igenis szükség van mind a két úgymond erős oszlopra. Hogy miért?
   Köztudott tény, hogy azok a gyermekek sokkal jobban beilleszkednek a társadalomba akik nem elvált szülők gyermekei. És sokkal de sokkal többre viszik ha erős és biztos háttér áll mögöttük.      Ugyanakkor ez nem jelentheti azt, hogy más elvált szülők gyermekei nem viszik sokra. Annyiban különbözik csupán, hogy keményebben kell megküzdeniük az álmaikért, életükért mint a másik csoport tagjainak.  Főleg ha csak az egyik félre számíthatnak...

Néha-néha már feladnánk de akkor és él bennünk az a vágy...
Igenis lesz egy családom és megmutatom mit teremtettem meg, a saját két elgyötört kezemmel.

Na de most visszatérve..

  • Elvált szülők.
  • Egyedül nevelő anya.
  • Küzdened kell/kellett, hogy ne ítéljenek elhamarkodottan a tanárok.
  • Apa kezdetben látogatta majd mostohaanya megjelenésével félretolja saját gyermekét.
  • Mindenért meg kell küzdened.
  • Édesanyád ott segít ahol csak tud. Még ha bele is rokkan.
  • Eközben Vérapád mostohaanyáddal olyan külföldi helyekre utazik amiről álmodni sem mertél.
  • Bejelented az esküvődet neki, - megígéri, hogy másnap felhív, - nem mutat különösebb boldogságot sőt 2 hét múlva hív vissza akkor sem önszántából...
  •  Édesanyád nem tud kaját venni./ Bár ha Édesanya itt cigizik akkor saját magának is köszönheti. Neki csak: GRATULÁLOK! Nem kell enni. A dohány fontosabb, attól nem halunk éhen../
  • Vérapád eközben vesz magának még egy autót s közben azt hallgatod tőle, hogy nincs pénze semmire. De azért repülővel elutazunk messzire nem?

   Nos ha fenti felsoroltak közül 3 minimum megvan, akkor te elvált szülők gyermeke vagy.
Ha 4-7 több, akkor az apád jól érzi magát nélküled.
7-nél több akkor teljes mértékben leszarnak téged. Akár utcára is kerülhetsz, nem fog utánad menni megkeresni. Elvan a mostohaanyáddal a tökéletes virágboltjukkal és a három autójukkal. Ja, ne felejtsem el mondani... Nincs pénzük sem.
   Világ életemben nem kértem semmit az apámtól. Lehet hiba volt. Nem kértem, hogy többet jöjjön mert megértettem: Dolgoznia kell. Persze utána jött az elszólás, hogy fent voltak moziban és közben simán beugorhatott volna meglátogatni esetleg elhívni! Mindegy itt is úgy tettem mintha nem történt volna semmi.

   Úgy néz ki ennyit érek apám szemében. S nekem közben fáj a szívem mert azt érzem nem mozdulna akkor sem ha kórházba kerülnék. Úgy érzem ő elmenne a kórházzal szembeni moziba még akkor is.
Most akkor lehet egy ilyen apára számítani? Gyerekének tarthat e még?
Fáj belegondolni de  be kell vallanom, hogy ő már a mostohaanyámat babusgatja ön-ön gyermekeként.

   Ha ő nem akar részt venni, vagy valamennyire részévé válni az életemnek akkor nem tudok tenni vele semmit. El kell fogadnom és meg kell tanulnom vele élni.
Na ez már átment egy kissé személyesebbe.De muszáj volt mindezt leírnom.
Igazából nem tudok mi mást mondani. Már csak ennyit írhatok:

"Sok szerencsét és boldogságot azoknak az embereknek, akiket az apjuk így eltaszít magától....Tudomást sem véve arról, hogy nyakig szarban vagy... " 

Amarilisz, az új nemzedék: Mágia tánc 3.

2015. július 12., vasárnap

  ~Mágia tánc~


-Igazán felemelő, hogy szerény személyem is részt vehet a beavatáson. A törzsfő rendkívül színes és nyitott egyéniség nálatok.
-Csukd be a szemed Amadeus. -azt tettem amit kért. Ekkor éreztem az arcomon egy festék szerű anyagot vonalak formájában. Furcsa de a festék hűsítően hatott s már-már erősebbnek, vadabbnak majdhogynem fickósnak éreztem magamat tőle.
-Ez valami harcos ajzószer? Keveset rakj nem akarok vakond lyukra ugrani. - Még csukott szemmel is éreztem ahogy elmosolyodik. Végre sikerült megtörni morcarínát.
-Készen is vagyunk. Immár senki nem mondhatja meg, honnan valósi is vagy.
-Nem is tudom mire célzol ezzel. Talán a férfi harci öltözék ami tangaként vág be a hátsómba? Nem is értem, hogyan lehet ebben harcolni. - Láttam ahogy válaszra méltatva kinyitja a száját de hála drága húgomnak nem hallhattam meg selymesen lágy hangját.
Szokásos belépőjével jött.Egyszer csak több helyről is fekete színű füst kezdett szivárogni a Nirvana kapu felé. Ott csomóba összeállva kimászott belőle  Amarilisz, teljes rituális öltözékének pompájában. Vagyis semmi nem volt rajta csupán csak festék. Bevallom ha tényleg a húgom lenne akkor elfordulnék de nem a húgom ezért legeltetni kezdtem a szemeimet testének kiemelkedő domborulatain. Na jó, csak vicceltem. Volt rajta egy bugyi szerű ruha a melleit pedig hosszú hajával takarta el. Lábait, kezeit, hátát és arcát tigris csíkos minták díszítették vörös színben.A szemeit pedig vastag fekete szemceruzával emelhette ki.
-Én miért nem kaphatok olyan testfestést?

-Cssss! - Amadeus kérdése olyan volt mint egy gyermeki kérdés.  Itt nálunk csak a varázsló kaphat teljes testfestést. Mutogattam neki, hogy tegye azt amit én. Minden falusi közelebb jött a kapuhoz s elkezdődöttek a rituális lépések. Először a jobb lábunkat előre nyújtottuk úgy ,hogy közben súrolta a földet. Ezután a jobb kezünket az ég felé emeltük s közben a kézfejünket követve, akárcsak a vízben a hínár, könnyedén hajoltunk a kinyújtott lábfejünk felé. S eközben a bal kezünk alkarját, a hátunkra szorítottuk. Igen.. Meghajoltunk. Amarilisz égnek emelve összecsapta a tenyereit s ekkor a semmiből ott teremtek a leendő harcosok. Továbbra is meghajolva maradtunk, mindenki szurkolt az ifjaknak. Amarilisz mindegyik fiúhoz odament , s a füleibe suttogott. A harmadik egyben utolsó srácnak megragadta a kezét és maga után húzta. Éreztem ahogy Amadeus megfeszül. Vajon mi járhat a fejében. Végig lefele kellett volna néznie de nem vette a le a szemeit a rituáléról. Valahogy meg is értem..Hogy is tehette hisz igazándiból nem a törzsből való így nem láthat a lelkével mint mi.
-Valami baj van?
- Igen. Ki az a harcos? - Majdnem elröhögtem magam. Féltékeny? Kis aranyos.
-Biztos kiválasztotta a leendő...
-Arról szó sem eshet. - Amadeus kiegyenesedett majd eldőlt mint egy deszka.Ránéztem Amariliszre, mérges tekintetével találkozva gyorsan lehunytam a szemeim s elkezdtük folytatni, a belekezdett táncot Amadeus nélkül.  Az utolsó pördülésnél a a kapu széleiből áramlani kezdett a fény, apró csillogó szemcsék szálltak a levegőbe körülötte.
Theka az ifjú harcos -, akit maga Amarilisz úrnő választott ki imént - a fény egy részét magába fogadva elkezdtek kialakulni a szárnyai. Minél jobban halványult a fény annál teljesebbek lettek a szárnyak. Olyan volt mint egy fehér szárnyú angyal. De ettől persze nem lett angyal mivel ők teljesen más szinten vannak mint mi. A mutatvány végén Amarilisz végig simított a szárnyain megáldva őket. Immár előttünk állt a falu védelmezője.
Értem. Tehát végül úgy döntöttél, hogy útra kelsz de még így is itt hagyod nekünk a védőszárnyaidat. Köszönjük.

Mire magamhoz tértem a ceremónia jócskán lezajlott.Az előbbi srác most szárnyakkal vadította meg külsejét, és már-már azt hittem összetojom magam a látványától.De most komolyan! Épphogy el nem nevettem magam. Úgy nézett ki a középen felállított taréjával meg a vörös ál festékével mint egy kakas. Így hát muszáj volt elfordulnom, ekkor szúrtam ki hogy a törzs valamennyi tagjának könny folyik a szemeiből, észrevettem ahogy a törzsfő tartja magát noha legszívesebben a többiekkel bőgne.

-Kérlek testvéreim ne sírjatok! Mindig itt leszek veletek! Amikor ránéztek Thekara, jusson eszetekbe; Nem vagytok egyedül! - Imádom ezt a falut de most indulnom kell Amadeussal. Egy szökkenéssel a többiek között teremtem, s a kapuban már csak Theka állt.
-S most fejezzük be az utolsó táncot.

Mindenki izgatott lett, hogy a varázslónőjük velük fog táncolni.Megtörölgették arcukat s együtt mindannyian, akár csak egy test, egy szív, egy lélek befejezték a rituálét.


Folytatása következik... 

Írta, 
Alice

A nyári hó

2015. július 1., szerda
Tarka pillangó száll felettem, miközben a szitakötők násztáncukat járják.
A távolból mintha a nyári hó pelyheit látnám, ahogy szállnak a levegőben.
Igen, a nyárfa szöszei mindenütt ott vannak.
Kicsit aranyos,
Kicsit bohókás,
Kicsit allergiás vagyok rá.

Írta,
Alice

Nem egy nagy was ist das.. De miért ne?

Amarilisz, az új nemzedék 1.fejezet folytatása

2015. június 28., vasárnap

~Baj van ~


Egyik pillanatban még a mezőn voltam, míg a következőben már a faluban találtam magamat. Egy nagy kőpadló terült el körülöttem. Kör alakú, átmérője nem lehetett több öt méternél, míg  két oldalán levő egy-egy oszlop  - olyan tíz méteres - védőn emelkedett a szélétől kezdve a közepe felé, mintha óvni próbálna az égből érkező veszélytől. Az oszlopok ábrákkal díszítve voltak és a kintre eső lábukhoz gyümölcsökkel teli gyümölcskosarakat s halott állattetemeket tettek mintha áldozatot nyújtanának egy Istenség felé. A falu belsejébe érkezhettünk mert rengeteg volt itt a fehér hajú ember. De nekem nem ők kellenek hanem a boszorkányuk. Pontosabban itt az a boszorkány, aki a legjobban kilóg a sorból. Vagyis például más színű a haja esetleg... Gondolatmenetemet az albínó őzlány éles tekintete szakította félbe. -Szép szemek.  -jegyeztem meg s közben próbáltam rejtegetni mosolyomat.
- Egyébként Amadeus vagyok. Te Animágus vagy? Vagy már mesteribb fokon űzöd az alakváltást? - próbáltam megtörni a feszélyező csendet.

Megérkeztünk a falumba és ez az idegen próbál velem szóba elegyedni. Valahogy úgy érzem az a legjobb ha nem beszélgetek vele, így jobbnak látom nem válaszolni a kérdésre. Intek neki, hogy kövessen. A mi falunk maga a kőmonstrum köré épült amit úgy hívtunk, Nirvana. A legenda szerint régen ez a falu teli volt mágusokkal és boszorkákkal.Az egyik fekete évben összegyűltek körülötte a legerősebb boszorkányok és mágusok majd megnyitották a kaput, a mennyekbe. De mind ez már nagyon-nagyon régen történt.Ám noha a kultúránk és életünk eme kőépítmény nélkül soha nem jött volna létre, azt a mai napig nem tudjuk, hogy mikor került ide.
Közben megérkeztünk a boszorkányunk sátrához. Nem volt különösebben más mint a többi. Ugyanúgy bőrből készült a külső része és erős fából csinálták a vázát. Volt egy nyitott része ,hogy a füst kiszabadulhasson a zárt térből. Belül a falait írások, rajzok tarkították egy-egy kéz lenyomattal. S a túl oldalon ott ült ő, a boszorkány aki éppen hosszú pipájából szívott egy nagy slukkot, majd miután kifújta a füstöt az elkezdett körülötte spirál alakban körözni. Hosszú vörös haját összefonva a bal oldali mellére lógatta. Ruházata akár az alakváltóé, csak az intimebb részeket takarta.De mindezekről elvonta a figyelmet a fülei. Teli voltak fülbevalóval , sehol máshol nem volt testi ékszer csak a fülein. Először őzlány lépett oda, megadva a tiszteletet, letérdelt elé és lehajtotta a fejét. Én csak kelletlenül leporoltam a hosszú csuhámat ,hogy valamelyest kinézzek valahogy.-Ugyan már Meryla.Tudod, hogy én nem e világból származom így nem követelek meg semmilyen formalitást..Nem így van Amadeus bátyám?

- Nem úgy volt ,hogy nem füstölögsz tovább? Árt az egészségednek.
-Tudom. De ennek a törzsnek a főnökétől kaptam ajándékba. Kézzel faragott, vétek lenne nem használni. Na de most térjünk a tárgyra. Miért vagy itt?
-Csak úgy eljöttem. Érted, mert hiányoztál.
-Mindketten tudjuk, hogy ez nem igaz. - Amadeus erre a kijelentésre elővett egy doboz cigarettát, meggyújtotta majd mélyet szívott belőle.
-Egy ősi rendelet miatt vagyok itt. Valaki egyesével öldököli, a most ébredezőeket.
-A rend leendő tagjait?
-Így van, az új nemzet bajban van.Összehívom a régi veterán csapatot esetleg ha újak jönnek az se baj. A lényeg, hogy meg kell állítanunk, különben felborul az egyensúly a mágia és az okkult lények között.
-Ne mondj többet! Legalábbis ma már nem, mert harcossá kell avatnom a fiatalokat de másnap hajnalban rögtön indulunk.Addig pedig Meryla körbevezet. Most pedig ha megbocsátotok nekem készülődnöm kell az ünnepségre.


Előző oldal...                                                                                                      Folytatása következik...

Írta,
Alice

Óda a természethez!

2015. június 20., szombat
A csillogó hullámok szépsége, s ragyogóan virító fényjátéka kápráztatja el, ronda beton és aszfalt látta szemeimet.Ahogy a fák zöldellőn körülölelik, s pompázatosan emelkednek a kék ég felé...
Talán nem csak a gyökerük akar vizet.Lehet, hogy a levelek és ágaik is.Ezért meredeznek, nyújtóznak felfelé, egyre magasabban és magasabban, mert az ég kék színe emlékezteti őket az éltető nedűre.
Ó természet! Te mindig elénk tárod legszebb műalkotásaid. Igen, a szép nem szó rá.Egyszerűen gyönyörű.De talán még ez is lealacsonyító , mert szavakkal leírhatatlan eme fennkölt látvány.
A madarak trillája, a víz zuhogása, s ahogy eléri a partot eme dallamok egyvelege kedves a szívnek.
Megnyugtat, felfrissít.S mostanra  már csak ennyit mondhatok:

Köszönöm Kedves Természet!


Írta,
Alice

Amarilisz, az új nemzedék! (Regény?Novella?)

2015. június 19., péntek

 ~ A vándor~



   A fa árnyékában álltam és a felkínált vacsorát méregettem. Egyszer csak feltűnt a látókörömbe egy különös fehér színű egyed is. Még soha nem láttam albínót ilyen környezetben. Néztem egy darabig azon morfondíroztam elkapjam e vagy hagyjam békén. Az utóbbi mellett döntöttem. Megpördültem a tengelyem körül és léptem egyet előre.
 Csak egy ág reccsenését lehetett hallani. Visszanéztem az őzekre mindegyik felkapta a fejét és felém bambult majd elrobogtak. Mondanom se kell a ragadozóösztönöm rögtön feltámadt. Széles vigyorral a képemen kezdtem utánuk rohanni, majd rávetettem magam az egyetlen albínó őzre a csordából.
-Á-há! Megvagy! De nem tudom, mit tegyek veled. Felfaljalak? Érdekes bundád van. Esetleg csináljak belőle kabátot?Te szerinted jól megy a szemem színéhez a fehér szín? Na ha te most tudnál beszélni tuti őrültnek néznél. Igaz lehet, hogy az is vagyok. –elengedtem az őzet majd felállva hátrébb léptem.
- Ön megnyerte a színes magnót, egy tombolát és a szabadságát. Az első kettőt majd kipostázom, a szabadságot viszont most visszakapja. –abbahagyva a pofázást hátrasimítottam a hajam ezután  vártam, hogy az őz tegye meg a következő lépést.Ekkor még nem gondoltam arra ,hogy mekkora meglepetést fog tartogatni.

   Éppen a csordával reggeliztem mikor feltűnt egy férfi a távolban.Egyszer csak futni kezdett mindenki, én pedig álltam ott, mint egy rakás szerencsétlenség.A következő pillanatban rám ugrott az a kéjenc alak , egyenesen a földre taszítva engem.Aztán csak szövegelt és szövegelt majd fogta magát és elengedett. Nagyon furcsa egy ember.Bár meg kell hagyjam valamiért az a sötétzöld szeme teljesen megbabonázott...Meg az a kócos sötétbarna haja csintalanul ide-oda ágaskodott majd miután hátrasimította őket akár a sünikéknek a tüskéi az ég felé meredtek. Magas ,vékony alakja arra ösztökélt ,hogy ragadjam meg nehogy elfújja a szél.  Hirtelen ötlettől vezényelve elkezdtem visszaváltozni emberi alakomra. Gerincem kiegyenesedett, lábam megnyúlt s egyesével kezdtek előbukkanni a lábujjaim, a kezeim is kezdték felvenni eredeti formáikat s végül az eltűnő szőr helyett előbukkant törzsi öltözetem. Nem takart sokat csak a melleimet,az ágyékomat valamint a hátsó barackot.Egy ritka fehér őzbundából készült, azért ,hogy átváltozáskor magamba  tudjam fogadni. S végül, hosszú derékig érő fehér hajam koronázta meg teljes megjelenésemet, a vér vörös szemeimmel együtt.
-Mégis mit gondolsz magadról? Ez a vadász terület nem a tiéd! - csípőre tett kézzel meredek a velem szemben álló férfira.Látom ,hogy szólásra nyitja a száját de aztán becsukja.

   A torkomban gombolyag keletkezett mikor megláttam, egy nő áll velem szemben - aki nagyon dögös - az őz helyén, s úgy éreztem véglegesen ott ragadt mikor még "le is szúrt". Térde ereszkedtem elé, kézfejét megfogva ráraktam az én kezmet az övére majd csókot nyomtam rá.
-Hölgyem! Szavakkal el sem tudom mondani mennyire bánom az előbb történteket. Végtelenül sajnálom! Többet nem vadászok ezen a területen, így is csak átutazóban vagyok.Tulajdonképpen a helyi törzs boszorkányát keresem. S mivel ott látom a nyakadban a jelüket feltételezem hozzájuk tartozol. Örökre adósod maradnék ha elvinnél hozzá.

   Ez az ember semmit nem vesz komolyan.De mivel Amariliszt keresi, egy zok szó nélkül hozzá kell vezetnem. Vajon mikor meglátta a Szentháromság nyakláncát már akkor tudta ,hogy honnan származok? Mindegy.. Egyenlőre Amarhoz viszem. Körülnéztem a réten s összeszedtem pár virágot, összemorzsoltam őket miközben csettintgettem a nyelvemmel cuppogtam a fogaim és a pofazacskóm között. Mindez értelmetlennek tűnhet egy idegen számára s pont ez a cél vele, hogy ne értsék meg.
Végezve a rituáléval ránéztem a vándorra s félmosollyal biccentettem neki most készüljön fel.Miután kicsinosította magán a ruhákat, ledobtam kettőnk közé az imént előállított szert s a virágpor ami felszállt a földről beterítve minket , kiragadott az ottani helyzetünkből s egyenesen elrepített a faluig..






/Ha azt szeretnétek ,hogy folytassam kommentáljatok (akár véleményeket is) vagy szavazzatok a lenti csíkon levő résznél az alábbiak között: Vicces, Érdekes, Tetszik, Nem tetszik. Köszönöm!/


Írta,
Alice Walker

Az üres fény

2015. június 7., vasárnap
Sötétből ki, fényről be, a sötétbe.A könnyeitek és izzadságotok kényszerít arra ,hogy tegyek valamit.
A tekintetekben, mi egykor üres volt, most lángban áll. Megfeszítem izmaim és futásnak eredek. Felmérem a terepet mit hogyan, s miként tegyek amiért első lehessek? S közben Istenhez fohászkodom Ne hagyj el.Ne hagyj magamra.
Vadként tépem fel egykori porhüvelyemet ki egykor csukott szemmel, elfordulva járkált a világon.
Minden érdekelt és semmi.Féltem szemben állni magammal a tükörben.De most csak ordítozok a tükörképemmel, mert sírni volna jó de arcom csak az üres sivataggal vetekedhet. Nincsen érzelem, Nincs Élet.Egy üres marionett bábu ki azt várja mikor rángatják már meg végre a zsinórjait.
Ó láncaim kik egykor visszatartottatok most essetek le rólam ,hogy újra tudjam kezdeni.
Elég volt a várakozásból. Csendben felállok ,s leendő zsákmányom felé fordulok ,hogy a nyakának ugorhassak. Lelőttek...
Köröttem minden vér nincs hát tovább...Csak szeretetet akartam.Csak azt, hogy:


Szeressenek.



Üdv, 
Alice

Echo of Dalriada

2015. június 5., péntek
 Edward király, angol király
Léptet fakó lován:
Körötte csend amerre ment,
És néma tartomány.

Montgomery a vár neve,
Hol aznap este szállt;
Montgomery, a vár ura,
Vendégli a királyt.

Vadat és halat, s mi jó falat
Szem-szájnak ingere,
Sürgő csoport, száz szolga hord,
Hogy nézni is teher,...

//Arany János: A walesi bárdok//

Kedvenc feldolgozás *-* Imádom! Főleg a fenti részt , nagyon jól megzenésítették!
 01:54-től van. Mikor először hallottam libabőrös lettem. Egy ismerősöm ajánlotta ezt a bandát aki megzenésítette. Hát köszönöm neki! Bővült a kedvencek listája. :D


Üdv,
Alice

Az út //Giccs Persona//

2015. május 30., szombat
"Méregpók és kígyó háj,
Nyúl láb és lóhere.
Varjú csőr és disznóvér,
Ugorj bele légy merész,
Legyen ez a méreg kész!"

~Óóó észre sem vettelek.Gyere csak beljebb gyermekem! Megkínálhatlak esetleg az üstben levő bodzaszörppel?
Hogyan nem kérsz? Sebaj több marad nekem.- Lehúz egy pohárral. Pár perc múlva eldől mint egy deszka s nekiáll rángatózni. Hirtelen a semmiből megjelenik A MÓKUS és fényképezik az okos telefonjával...Véget ér a roham feláll és helyet foglal egy asztalnál majd mutogat ,hogy foglalj helyet te is.


Khm...Térjünk is a tárgyra. Tehát A! téma....




 "Repíts, álom, mondd el a választ,
Mely útra lép, aki helyesen választ?"
/Dalriada- Igaz hittel/

Honnan tudjuk ,hogy jó utat választunk életünknek? Honnan tudjuk ,hogy jó az a suli amit választunk? Vagy biztos nekem való azaz állás? Honnan tudjuk mi a jó és mi a rossz? Honnan tudjuk? Nem tudjuk csak érezzük. Ha nem a saját utunkat választjuk könnyen lehet más útra térni. Mert eldöntik helyettünk. Vagy szimplán csak sodródunk az árral. 
Hopp! Közben felvetődik számomra másik érdekes téma amivel érdemes foglalkozni.
Hogyan jönnek ahhoz mások ,hogy eldöntsék egyes emberek helyett: Vajon neki mi a jó?
Lehet anya,apa ,nagyszülő ,barát vagy bárki! Senki nem döntheti el, ki hogyan élje az életét!
Annyit még írhatok, ha nem próbálod meg, sosem fogod megtudni.
Csak azt fogod észrevenni ,hogy öreg korodra azokon filózol: Mi lett volna ha?
Tehát ifjak,idősebbek fel a heréket és melleket a földről és irány előre a saját megválasztott utatokon! Mindenkinek sok sikert kívánok!

Üdvözlettel Giccs Persona!

 "Járjad, lábam, járjad most,
nem parancsol senki most,
ha parancsol valaki,
ott az ajtó, taszítsd ki!

Amit várunk, legyen meg,
mitől félünk, mentsen meg,
Jobb időt, mint tavaly volt,
Adjon Isten minden jót!"

 //Dalriada  - Borivók Éneke//






Előző rész...                                                                                                        Folytatása következik....

Írta,
Giccs Persona


 


Hamis házi krémes Alice módra

2015. május 24., vasárnap


A tegnapi napon nagy süti csatába kezdtünk; azaz kicsoda talál ki ehető süteményt. Nos, én bátorkodom feltenni az én kis munkácskámat mivel elég sok fogyott belőle tegnap óta így merem állítani ,hogy ehető is, és finom is!
Szóval ez a sütemény egy kicsit hajaz a mama kedvencére vagy a hamis tiramisura.Ezt olvasva már gondolhatjátok milyen egyszerű kis finomság. Sütő nem kell hozzá csak hűtő..:) 1 órát a krém miatt én minimum hagynám. De leginkább másnapra lesz jó, a piskóták puhaságát illetően.

Hozzávalók:
-babapiskóta
-házi krémes por kb.250 g
-habmester
-kakaópor díszítésnek
-rum
-tej

Elkészítés:

1., Kis tálkába tejet,rumot ,két csapzott teáskanál porcukrot összekeverek.A babapiskóták azon felét mártogatom bele, amelyekről hiányzik a cukor. Miután beletunkolom, rögtön a kívánt tepsibe helyezem őket. /Fontos ,hogy a piskótáknak csak az egyik felét mártogassuk bele!/

2., Külön tálkába öntöm a krémport, majd hozzáadagolok tejet. Habverővel jól krémesre verem. Akkor jó ha már ráragad a habverő lábaira a krém. Miután megvan, a folyékony habmestert hozzáadom a krémhez ,hogy könnyedebb legyen az állaga.

3., Az elkészült krémet ráöntöm a babapiskótákra.Eloszlatom. Ízlésszerűen díszítem kakaóval,habbal vagy a megmaradt babapiskótákkal. Ha még maradt abból a rumos löttyből akkor úgy mint az elején azoknak is az egyik felét beletunkolom és úgy rakom rá díszként. Kész!

Jó étvágyat kívánok hozzá!

Üdv,
Alice

Gondolná az ember? Avagy ürítsük a betelt poharat...

2015. május 22., péntek
 Szóval nem kezdek szomorú ömlengésbe ,hogy jajj így jártam úgy jártam.És azt sem kérem ,hogy megírjátok (ha egyszer talán írtok) ,hogy nem ez lesz az első életemben. Csupán csak jól esik leírni az én szemszögemből mindezt..
Gondolom ti is találkoztatok olyan emberrel, aki minden aprócska dologért szólt... Jól van eltűritek lenyelitek és próbáltok javítani is rajta.Na már most, ha elég stresszes helyzetben vagy mostanság , neked kell mindent megcsinálni a többiek helyett ,lassan már betelik a pohár és robbansz! Ez volt. Jól megmondtam ,hogy meglehet azt is csinálni amit én nap, mint nap megteszek. Jó, elismerem lehet ,hogy akkor bunkó voltam de másnap mindezt hideg fejjel megakartam beszélni az adott illetővel, akit leosztottam.Csakhogy! Ez a bizonyos személy jól hátba támadott egy másik embernél, ám abban annyi volt a szerencsém ,hogy az megvédett. Hát jó... ha így állunk hozzá ,hogy hátba támadsz akkor hanyagoljuk is az egészet. Ám még mindig nincs vége.
Ő aznap jött oda már-már nyájasan köszönve, mintha tegnap senkinek sem árulkodott volna mint egy óvodás.....
Viszont köszönésem: egyhangú , próbáltam semlegesen visszaköszönni. Félrehív és beszámol újonnan kitalált ötletébe ,hogy így legyen úgy legyen. Még be is dobja közösbe, mint saját kitalált napi bölcsességet. Nem akartam mondani ,hogy ezt már egy másik személy találta ki és azóta csináljuk.Csak hát erről tudnia kellene.... ,hogyha nap mint nap normálisan megcsinálná a melót. De nem tudja. Köszi! Jól van belemegyek mert legyen happy day a vége.
Oks..Ennyit erről.
Szabadság:
Szabadnapon voltam két napig.Megérkeztem szerdán és az a hír jön ,hogy majdnem már a mi csapatunkra akartak rásózni egy elcseszett dolgot.Na már most akkor abban a két napban nem volt tőlünk ott senki.Én meg főleg nem!Szóval akkor a szabadnapjaimon bejöttem volna selejteket művelni mert nem volt jobb dolgom?! Köszi..Köszi..Éljen a józan ész és a majmok!
Jól van tegyük túl rajta magunkat csakhogy olyan rumli fogadott ,hogy alig fértem el a helyemen.Rendet kellett csinálnom ,hogy utána tudjak végre dolgozni! Az idő pedig tőlem megy el.Ha pedig nem lesz meg, akkor megkérdezik tőlem: miért?
Én erre: Mert rendet kellett csinálnom.
Ők: Minek?
Én: Mert nem tudtam volna dolgozni.A másik szarát kellett ellapátolnom ,hogy végre nekikezdhessek a munkának holott, okosan és ügyesen meglehetett volna oldani.Csakhogy ezt a másik emberkék leszarják.(Megjegyezném legszívesebben én is azt tenném...de sajnos nem ilyen vagyok.Bosszant és idegesít az egész. Ha a lépés nem úgy jönne ki mindig ,hogy vasvillával kell mennem ganézni sokkal könnyebb lenne..Vagyis, ha rumlit vagy valamit elbaszol öcsém csináld már meg és ne az én lábtörlőmre szarjál, mert felnyomom a seggedbe a vasvillát IQ harcos!)
Nyah szóval...Rendet csináltam és megkértem őt az ottani "kis főnököt" (aki a legtöbbször felügyel ott, hasonlóan hozzám) ,hogy hagyják már meg ezt a rendet mert könnyebb lenne. Meg ,hogy az a rumli mióta volt ott (pusztán kíváncsiságból). Erre azt kaptam ,hogy így vették át tőlünk.
Erre én: Mi is így indultunk szerdán (akkor jöttem vissza csak kíváncsi voltam ,hogy másnapra elpakolják e, amit szétszórtak. Nem tették.). Köszi -köszi. És ha ez nem lett volna elég , úgymond bevonta a barátját az egészbe ,hogy (gondolom) bánjon el velem.. Nos az én barátom (vőlegényem) is ott dolgozik mégse hívtam oda belevonni az egészbe, mert nem vele akarom ezt megbeszéltetni mint egyesek.. Én a csajjal akartam megdumálni de helyette a barátja félre hívott és úgy csinált mintha marha okos lenne.Szinte már olyan bénának éreztem magam a barátja mellett, mint egy négylábú róka...
Ooké..Próbáltam elmagyarázni neki ő meg terelgetett erre, terelgetett arra ..Szóval mindenhova csak a lényeget nem.Sőt megkísérelem azt is megmondani ,hogy semmit nem fogtak fel abból amit megmondtam.Vagy csak úgy tettek. Hatalmas különbség van a kettő közt.
Az egész csak ennyiről szól: Rakd már rendbe azt a k*#va helyet és úgy add át a másik műszaknak. És ez a rend, maradjon is meg. Tehát az utolsó 1 órában amikor ők csak állnak és néznek ki a fejükből, (Megjegyzem: Az utolsó órában is dolgozunk mint a jó emberek ,hogy a következő műszak tudjon rendben termelni.) abban az órában rendet lehet csinálni... Köszöntem!
De ehelyett,.....a kis cicabogaram: hátba szúr, plusz a barátját "uszítja" rám!!!
Azt kell mondjam ,hogy elegem van már az egészből. Le kellene sz@rnom.De akkor miért nem megy?!
Egyrészről csalódtam ebben az emberben. Hatalmasat! Van egy bejegyzésem ami róla szól. Ahelyett ,hogy megbeszélnénk a dolgokat kezd egy kicsit más irányba menni a dolog. Tehát szerény kis analizálásomból kiindulva, az alábbi meghatározásra jutottam.
Van a gyenge embereknek egy ún. másik alkategóriája akik féregszindrómában szenvednek. Fő ismertetőjegye ezeknek a fent emlegetett : hátba szúr, plusz a barátját "uszítja" rám. Vagyis ahelyett ,hogy megerősödne inkább elbújik mások mögött..
Most már tudom mit várhatok ettől a személytől. És arra a döntésre jutottam. Inkább megpróbálok semleges maradni. Nem érnek annyit ,hogy velük foglalkozzam mivel nekem is vannak teendőim. Csak az időmet pazarlom rájuk!

Eme nap jelszava: Be strong and smile!

Üdv,
Alice



Semmi

2015. május 3., vasárnap

   A cím egyszerű mégis maga a könyv egy érdekes témát foglalkoztat.Iskolás gyerekekről szól.
Gondolj csak bele megszületik a gyermeked látod, nézed ;vele élsz napról-napra látod rajta a mosolyokat. Ha elesik felsegíted. Ha letér az útról visszatereled.Próbálod tanítani ameddig szülői kezed elér. Próbálod minél inkább meghosszabbítani azt a rövidke kis gyerekkort ami egy szempillantás alatt elszáll.  Ugyanis nem tarthat soká. A gyermekek suliba kerülnek és napról-napra, hétről-hétre, hónapról-hónapra ,évről-évre változnak.
   Legnagyobb meghatározó egy gyermek életében ,hogy milyen környezetben és községben nő fel. Ha a közösség maga labilis vagy teljesen más szabályokban élnek  a saját szemeddel nézheted végig hogyan teszi tönkre magát egyetlen utódod.
   Kihagytam volna azokat a szülőket akik nem vesznek erről tudomást netalántán még segítenek is nekik? Ez most mást taglal. Ugyanis ,van amikor a szülő keze se elég hosszú. S ilyenkor marad egyedül a gyermek...

Véleményem a könyvről:
    Mint fiatal felnőttként a könyvben történtek nem ráztak meg. Hogy is mondjam ez valamilyen szinten ha kicsit is ,de benne van minden osztályközösségben. Úgy érzem ennyi idősen ,hogy Istenem de bolondak voltak.Hisz a választás a kezükben volt.Mégis inkább mentek birka módjára a többiek után. De ha visszatérek az akkori kis fiatalabb énemhez, be kell vallanom magamnak, én is azt tettem volna. Még ha most azt mondanám ,hogy: Jól van! Itt vagyok pofozz meg de akkor vállald majd a következményeit is! -,akkoriban nem mertem volna ezt mondani.
   Érdekes témát taglal mindenképp ajánlatos elolvasni idősebbeknek és tinédzsereknek de leginkább a mostani ifjúságnak ajánlanám.
   Az egész könyv elindítója egy leíratlan kérdés: Minek van értelme? Nos én személy szerint úgy vagyok ezzel a kérdéssel ,hogy fölösleges rá keresni a választ.Mivel mindenkinek mást jelent.Miért? Azért ,mert nem vagyunk egyformák.
   Egy biztos ,hogy egyszer nem elég elolvasni. Még párszor átfogom molyolni ,és valószínűleg javítani fogok majd azon amit eddig leírtam róla..

Történet:
Janne Teller: Semmi

„Semminek sincs értelme, ezt régóta tudom. Ezért semmit sem érdemes csinálni. Erre most jöttem rá.” Ezekkel a szavakkal hagyja el Pierre egy nap az osztálytermet. Osztálytársai erre elhatározzák, hogy nihilista társuknak bebizonyítják az ellenkezőjét. A terv szerint egy régi pajtában gyűjtenek össze mindent, aminek van értelme. De először csak egy fejetlen játékbaba, egy zsoltároskönyv, régi fényképek, elszáradt rózsaszirmok gyűlnek össze. Ezért a diákok azt találják ki, hogy mindenkinek valami számára különlegesen fontosat kell odaadnia. Olénak a bokszkesztyűjét, Hansnak a vadonatúj biciklijét, Hussainnek az imaszőnyegét. Minél nagyobb az áldozat, annál nagyobb az értelme.
Ami ártalmatlan játéknak indul, hamarosan kontrollálhatatlanná válik...

Idézetek a könyvből:

"Ha nyolcvanéves korotokig éltek, akkor addigra már harminc évet végigaludtatok, jó kilenc évig jártatok iskolába és írtatok leckét, és majd` tizennégy évet töltöttetek munkával. Mivel már hat év elment a kisgyerekkorra és a játékra, s mivel még tizenkét évre lesz szükség ahhoz, hogy takarítsatok, főzzetek és gyereket neveljetek, legfeljebb kilenc évetek marad arra, hogy éljetek is."

 "A rossz szagok ugyanannyira jók, mint a jó szagok! (...) A rohadás az, aminek szaga van. De ha valami rohad, az azt jelenti, hogy lassan valami újnak a részévé válik. És az új valaminek, ami így keletkezik, már jó lesz a szaga. Ezért mindegy, hogy valami büdös vagy illatos, ez is csak az élet örök körtánca. "

Írta,
Alice


Figyelsz a környezetedre?

2015. április 25., szombat
 Kérdezek.Semmi.
Felelek.Semmi.
Mesélek.Semmi.
Nem figyel rám senki, mit csináljak hát?
Nem hallgat meg senki, mit csináljak hát?
Csak akkor vesznek észre ha valami őrült dolgot csinálok. S akkor is ,csak akkor ,mert kiabálnak velem.De öt perc múlva elfelejtik ezt is.Vagy netalántán előbb.
Jó érzés.Nagyon jó érzés.Imádom és felemelő érzés láthatatlannak lenni. Ha megtudnám ezt az örömet osztani ,megtenném.De nem lehet mivel úgysem figyel rám senki.
Kösz ,a figyelmet!

Írta egy dolgos kéz ,majd kirúgta a széket a lába alól ,s csak egy halk roppanást lehetett hallani.
Gyors volt, csend volt. Nem hagyott maga után semmit. Leszámítva ezt a pár sort ,ami a kezéből kihúlva a kandalló tűzébe szállt.
Ennyi volt.Nincs tovább.
Vége.

Írta,
Alice


Mesék új cipőben!

2015. április 15., szerda
Ezzel a listával azokat a régi meséket sorolom fel ,amiket megfilmesítettek a mostanra már fiatal felnőttekre cseperedett gyermekeknek.

Piroska és a farkas - A lány és a farkas
Egyiptom hercege -  Exodus: Istenek és királyok
Hófehérke - Tükröm, tükröm  és a másik Hófehér és a vadász
Hamupipőke - Hamupipőke 2015
A kis hableány - A kis hableány 2013 ( Csak 58 perces de az első 5 perc után inkább kikapcsoltam.Ez még a gyerekeket célozza.)
A Szépség és Szörnyeteg - A Szépség és a Szörnyeteg 2014
Jancsi és Juliska - Boszorkányvadászok

Ha még találok ,bővülni fog...



Napfogyatkozás

2015. március 20., péntek
Hölgyeim és uraim!
Elkezdődött a napfogyatkozás. A mai délelőtt egy szép kis napfogyatkozással indul.Semmi felhő sincs az égen. Egyszóval ideális nap ahhoz ,hogy nézzük a Napot. Szeretem az ilyen eseményeket olyan misztikusan hatnak. Nagyon érdekes. Mindenkinek legyen csodaszép napja!^^
Elvileg a kisalföld.hu oldalon lehet nyomon követni ezeket. Be is linkelem:
http://www.kisalfold.hu/gyori_hirek/a_napfogyatkozast_nezze_elokeppel_a_kisalfoldhu-n/2422294/




Welcome to your life

2015. március 3., kedd
Tudod miért nem nézel soha a hátad mögé? Mert látnád a valót...
Tudom most hátranéztél.Nem..Ne is próbáld tagadni ha nem is néztél hátra majd hátrafogsz.
Szóval kérdezd meg magadtól naponta hányszor érzel késztetést arra ,hogy Hátra nézz a vállad fölött? Nem sokat nem igaz? Mert ki nézne a háta mögé vajon mi lehet pontosan mögötted. Lehet ,hogy most is valaki az ajtónál áll és éppen téged figyel ahogy olvasod ezt a posztot.  Ugye tudod ,hogy mi van mögötted? Nem...nem tudod! Soha nem is fogod ha nem nézel vissza. Csak annyit tudsz ,hogy biztonságban vagy. Nem is tudod ,hogy mi közelít feléd ebben a percben is. Egyre közelebb és közelebb...és közelebb lépeget. Ha hallod éjszakánként azokat a lépéseket a szobádban akkor már tudod ,hogy ő az aki folyton mögötted van. Rád akaszkodik és te észre sem veszed mert súlytalan. Egyszer majd azon kapod magad ,hogy valaki lakmározik az életedből éjjel...nappal...majd megint éjjel. Nézz a szemed sarkával akkor megpillanthatod egy töredékét.Igaz csak pár pillanatra de meglátod azt a sötét foltot belőle de te nem teszel semmit mondván biztos rosszul láttam.
Hát igen...Biztos ha te mondod.. Szóval akkor biztosan tudod ki van mögötted? Ki liheg a nyakadban reggel és este a nap huszonnégy órájában? Akkor újra felteszem a kérdést:
 -Tudod miért nem nézel a vállad fölött át?
Mert nem akarod látni a valóságot ami mögötted bújik meg.

Welcome to your life...there is no turning back..


Írta,
Alice

Világom 1.

2015. február 28., szombat
Ha már világról van, szó ezennel bemutatnám Giccs Persona különös világát is:

Az átlag társadalom ellen forduló őrült nőszemély, aki utál beleolvadni a hétköznapi dolgokba, mégis sokszor ott találja magát ahol idióta emberek csak, hogy bekerüljenek, egy sznob helyre nyalják, falják egymást miközben akár drogoznak is. De Giccsecske még ekkor is különcül viselkedik, aminek megvan a hátulütője ugyanakkor nagyobb szabadság is tárul elé...Mégis mindezt titokban kell tartania.
Választhatsz! Mert választani érdemes nem kell, nem muszáj semmi! Minden fejben dől el.
Hogy mi minden érdekel engem?Hohó! Most huncut szemekkel és kócos hajjal (most keltem fel) vigyorgok a lakótársak nem is értik mi bajom. Nem gáz már megszokhatták különös viselkedésem.
Mielőtt belekezdenék, egy idézetet nyomok be, ami rám teljes mértékben igaz. „Ha elmondanám, mi minden érdekel, álmodozónak titulálnál.”
Szóval érdeklődésem sokfelé kiterjed. Legszívesebben mindent, ami csak eszembe jut, kipróbálnék. Kár, hogy a pénz hiánya inkább megnehezíti őket. Szóval életem vágyai. Hm..Igen a fent említett bungee jumping. Mindig álmodoztam arról milyen lehet biztonságosan zuhanni. Áh erről jut eszembe ejtőernyőzni is megtanulnék. Továbbá jöhet egy egész napos Vízi csúszdapark, Vidámpark is a legjobb barátokkal. Mert miért ne? Ki állítja, hogy a gyermeki korból kilépve fel kell hagynunk momentán ezekkel a remek szórakozásra alkalmas helyekkel?
Szeretek táncolni, imádom, ahogy felszabadít a zene. Az animéket és a mangákat sem szabad kihagyni. Lehet szörnyülködni, hogy meg merem nézni és még dicsőítem is ezeket. XD Amúgy akármilyen hihetetlen én is utáltam ezeket. Hááh anime na ne mááár…Aztán egyszer végignéztem egy nagyon remek alkotást ,onnantól kezdve pedig magába szippantott Japán eme „szimbóluma”. Persze egyszer kitudódott ez ,hogy szeretem és rögtön rám szálltak macerálni ennek következtében azóta is igyekszem titokban tartani. Az animés pajtásokat meg könnyű kinyomozni első beszélgetés alapján.;)

Jááj kihagytam imádott sorozatomat is a Doctor Who?-t. Sürgősen be kell, pótolni ezért máris kezdem a fangörcsös ömlengést. A világ legeslegjobb és legesleghosszabb sorozatáról van szó. Magyar címe a Ki vagy doki?. Vétek lenne nem ismerni ezt a nagyszerű fantáziával ellátott sorozatot. Ez is magával ragad és nem ereszt mire pedig észbe kapsz máris az egyik rajongója lettél valamelyik Dokinak..

Továbbá hobbim közé tartozik a novella és versírás, ezt kimondván mindig nyálasan hangzik. Bár lehet, azért gondolom, így mert állandóan kerek szemekkel bámulnak vissza rám. Haa te verset írsz??? Te jó ég itt a világvége! Minden nőt és gyereket vigyenek, a föld alá a férfiak pedig kövessék őket óvszerrel.

A világomnak van egy sötét oldala is..Na de annyira nem is igazán sötét, mint ahogy elsőre hangzani fog. XD Szeretek az okkult dolgok után olvasgatni. Lenyűgöznek azok a legendák, mítoszok és lények, amik körülölelik az ismeretlent. Lényem ezen oldaláról soha senkinek nem beszélek. Egyfajta tiltott szekció, a titkos hatodik körzet vagy, ahogyan én hívom a Bermuda – háromszög az agyamban.
Egy Giccs Persona énjei avagy maszkjai:

Démoni: Ez az én nagyon gonosz tud lenni. Sokszor megrémülök magamtól emiatt. A legváratlanabb pillanatban bukkan fel, s mint egy erős fuvallat tovaszáll romokat hagyva maga után.
Különc: A nem normális én. Tiszta dilinós, néha gyerekes. Minden hülyeségben benne van.
Komoly: Felelősségteljes, aki mindenki mást védelmez.
Másvilág: Sokszor a különcséggel párosul, ami író fantáziával megáldott.

Barátok Giccsecske életében:
Egy valamit tudni kell ezzel kapcsolatban.Ha hiszitek , ha nem, mindenesetre ilyen az életem.  Sokszor voltak állítólagos barátaim, akik belekevertek valamibe és ott hagytak a szarban. A legrosszabb az volt, hogy egyedül álltam ott és fogalmam nem volt róla mit kellene csinálnom vagy, hogy mit ronthattam el. Talán előző életemben tettem valami megbocsáthatatlant, amiért mindig magamra hagynak? Mindegy...Ez már régen volt és már tudom mi, miért volt. Az én hibám volt minden...Nem ismertem fel előbb a helyzetet ám most már tudom ,hogy hogyan másként mindent.
És csak annyit még hozzáfűzök ,hogy egyedül kellett farkas szemet néznem a „sötétséggel”. Talán ezért is félek a sötétben ,mert arra emlékeztet, hogy bármikor bárhonnan érhet a baj. és mert olyan dolog, amit nehezen lehet átlátni..

De egyszerűen már unom, hogy senkire nem tudok Isten igazából támaszkodni. Valaki/Valakik, aki/akik tovább lát és nem von le téves következtetéseket már a legelején, hanem megvárja, míg megismer engem vagy az adott szituációt.

Nemrég beszélgetem egy a szívemnek nagyon kedves barátnőmmel. Elmondtam neki mi bánt ő pedig végighallgatta. Nagyon jól esett...Köszönöm teveclubbos pajtinő!:)
Míg másik két barátom egy olyan szituációt szűrt le, amiért a szívem egy darabja ismét a porba hullott. Igen fáj! Bevallom őszintén nőiesen. Nem takargatom. Tudja csak meg a világ, hogy rosszul érzem magam miatta pedig csak egy átlagos kis baráti összejövetel lett volna..Se több se kevesebb. Mégis el kell döntenem, hogy megmagyarázom, vagy hagyom inkább. Végül is ők se méltattak arra, hogy reálisan lássák a dolgokat.  /Hajjaj.. író mondja a reálist….xD/
Sajnálom, hogy nehezen lehet megérteni, azt hiszem ez az én hibám. Úgy néz ki én ezzel a teherrel jöttem a világra...

Előző oldal...                                                                 Folytatása következik...Amikor fut és nem jön.





Írta,
Giccs Persona

Lektorálta,
Alice Walker

Az út és a zokni!

2015. február 19., csütörtök


Képzeld azt ,hogy sikolyokkal teli ösvényre tévedtél már pár órája keresed a menekülő utat...Útközben találsz szinte a felismerhetetlenségik marcangolt testrészeket , ezért megszaporázod lépteidet.Közbe- közben lopva sandítasz a bokrok felé , és hirtelen olyan érzés fog el ,hogy figyelnek...Látják a bizonytalanságodat, gyenge vagy akivel könnyen elbánhatnak..(...)"S amikor végre átverekeded magad a bizarrabbnál bizarrabb területeken, és azt hiszed ,hogy végre beérsz a suliba, hirtelen előugrik a bokrok közül valami napbarnított egyén és a kezedbe nyom egy pár zoknit..."

/Részlet egy befejezetlen regényemből könyvből.../

Írta,
Alice

Csók



Finom negédes csókjaival kábít el. Testem, lelkem megremeg forró érintésétől, óvatos és érzéki csókjaitól pedig teljesen elvesztem az eszem.. Beleharapok az alsó ajkaimba, hogy ne veszítsem el józanságomat ebben a tündöklő mámorvilágban. Mire feleszmélek, ajkaink ismét összeforrnak s csak egy gyors levegővételre futja, mielőtt újabb "csókcsatába kezdenénk"…

Írta,
Alice Walker

STOP!

A Pofátlan Ember vs. Giccs Persona:

Nos, bizonyára sokszor lehet ilyen elzüllött állatokat látni ezen a kis bolygón.  Mi az, hogy bizonyára? Pardon! Biztos, hogy mindenki legalább találkozott vagy kettővel az életében.. Sajnos engem sem kerülnek el pedig már bepróbálkoztam a rovarirtó szerrel is, amik kifejezetten csótányok ellen való.. Hát a büdös dögök nem még jobban rámozdulnak az emberre? Na szóval én, mint szerény Professzor Giccs Persona megkíséreltem feltárni ezeket az egyedeket.
Ezeknek a Homo sapiens sapienseknek rendkívül nagy önbizalmuk van. Hogy hogyan nyerik? Talán, mint a Sims játékokban a tükör előtt dumálnak, mint valami félnótás. E lények bármikor, bármibe, s bárkibe képesek belekötni, sőt még az illető teljes megsemmisítése után szívességet mernek kérni..
-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
-----------------------------------------------NASI_SZÜNET----------------------------------------------------------
Elmentem nyaralni.STOP -----------------------------Majd jövök.STOP-------------------------------------------------------------------------------
Folytatom.STOP----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
A kedves emberek még segítenek is nekik, a kevésbé kedvesek pedig elküldik őket egy melegebb éghajlatú földalatti városba..

„Domináns” Egyed és a Giccs Persona:

Ezen egyedek akkor érzik önmagukat jól ,ha valakit szívathatnak.Ráadásul csak csapatban mernek "támadni".... Valószínűleg már a génjeikbe beleépült a tökéletes csordaszellem aminek élén persze ők állhatnak. Mert ,hogy ezek a sziklaagyúak még véletlenül se kullogjanak a második sorban. Igen.Tehát ezek a valamik azt szeretik nézni hogyan szenved a másik még alá is tesznek nehogy véletlenül legyen egy jó napja az épp három méterre levő szerencsétlennek.Vagyis tulajdonképpen ,hogy pontosabban kifejezzem magam, ezek az ember fajták tesznek tönkre mindent maguk körül.Ha pedig visszamersz szólni neki akkor pedig behúzza ám a fülét farkát remélve ,hogy a csorda majd megvédi.Vagy éppenséggel ugyanúgy reagál mert tudja ,hogy a csorda úgy is megvédi. És ,hogy is van? Azok a bugyuták meg is védik mert nyalni kell a dominánsnak ,hogy sulimacák legyünk vagy egy nagymenő. Hát őszintén megmondom nektek gyerekek... Remélem ezeknek jó fostos a nyelvük utána. 
Erre a karakterfajtákra még később visszatérek de most jöjjön egy sokkal érdekesebb és ambiciózusabb téma...Taratatattatttttttaaaaaaaaa!!!!!!!!



Giccs Persona és a füves cigi:

- Kérsz cigit?- ránézek és nyugodtan válaszolok.
- Köszi, nem élek a lehetőséggel. - Az előbbi kérdező átnyújtja, a többi haverjának a cigit én pedig némán nézem őket.
- Szívtál már füves cigit?
- Ki? Én? Ugyan…- mondtam a többi monológ már belül játszódott le. -.. Kipróbáltam már a szerintetek átlagos cigit és valahogy nem igazán jött be. Egy füves cigi, alig ha változtatna e tényen. De vízipipázni, ha hívnak, elmegyek... –Mire ledaráltam a fejemben ezt a mondatot arra lettem figyelmes, hogy mindenki bámul rám, mint borjú az új kapura.
- Nem szívtál még füves cigit?- kérdezik tőlem olyan hangnemben, ami azt sugallja, hogy valami Isten káromlót követtem el. Az illető egyén kifújja a cigi füstöt, látszólag kezd betépni és az én életfilozófiámat kezdi el boncolgatni.
- Te hozzám képest kislány vagy. –meghökkenve hallom e mondatot kérdően tekintek rá hisz egy idősek vagyunk. – Hogy nem próbáltad még ki a füves cigit? – teszi fel sokkal inkább magának ezt a nagy rejtélyt. Viszont én az előbb feltett kérdésen kezdek el merengeni. Ezt most azért mondta, mert nem élek a füves cigivel? Nem értem ezt a fajtagondolkodást. Hogy ha kimaradt ez az életemből az olyan mintha nem is éltem volna? Buta egy gondolkodás. Hát nem az a normális, hogy saját magunk döntjük, el mi legyen az életünkkel?  Szerintem igen. Az én döntésem volt, hogy soha nem fogok füves cigit szívni és lám sikerült betartanom, mert: 1.,Egyszerűen nem vonz ez a csontig lerágott világ…
2.,Szarom én le ,hogy mit vár el tőlem az elfajzott társadalom!    ..!..
3.,Haaaa néééézd van élet a füves cigin is túl merthogy ,még én is ÉLEK!Azta!!! Tudok mit kezdeni az életemmel...

Előző oldal...                                                                                                       Folytatása következik...

Írta,
Giccs Persona

Lektorálta,
Alice Walker

Őrült nőszemély, avagy a Giccs Persona

2015. február 18., szerda

„Nem mondhatom el senkinek, elmondom hát mindenkinek...”
Karinthy Frigyes: Előszó

Előszó:
Mint minden könyvnek, ennek is illendő írni előszót, főként azért mert elégé érdekes novellából indult.. Ami végül regény lett volna, de mégis el kell utasítanom ezeket a „kasztokat” mivel nem igazán tudom besorolni sehová.. Ha egy szóval kellene jellemeznem ezt a valamit, azt, mondanám rá, hogy Káosz. Az író össze visszaugrándozik, kénye kedve szerint vezet be titeket a saját világába.. Lehet, ha először olvassátok, nem fogjátok érteni, vagy lehet, pont ezért fogjátok megérteni? Hát majd a véleményeiteket és érzéseiteket e különc mű olvasása után kérlek, osszátok meg „jóságos” Giccs Personával.

Giccs Persona  átlagos napi gondolatai:

Te tudod..- Vágják hozzá a fejemhez , reagálásom erre nem más, mint kerek szemek és O alakú száj. Ilyenkor legszívesebben falba verném a fejemet vagy legalábbis a legközelebbi kemény dologba, és ezt csak azért, hogy drasztikus ám gyors amnéziát szenvedjek el. Legnagyobb sajnálatomra nem szokott beválni.. A fájdalom, amit pár percig érzek, kissé eltereli gondterhelt gondolataimat, de ezzel az a baj, hogy nem örökre.. Igen így döntöttem. Büszkének kellene rá lennem, nem igaz? Hagynám, hogy mindent vigyen el a macska. Még a nyelvemet is. Bár ha jobban belegondolok az utóbbit sikerült is elcsórnia és már tíz éve alig tudom használni rendes hangképzésre mióta visszaloptam tőle. Sebaj, Tóbiás majd segít, menjünk, el egy kicsit inni aztán zabáljuk tele magunkat minden féle legális droggal hadd növekedjenek a boldogsághormonok a testben..

Yes Sir!
Ha kell, valami keress meg. Mondja Mössiő Pompadur aki mindennél jobban ismeri a női nemet. Persze ezt csak ő állítja mivel még nem találkozott velem. Kis gúnyos női kacaj az őt kísérő női szemek, hogy tudom mit eszikéltél a tavalyi Banzáj-bulin.
 Ígérem, nem fogok eltűnni. Tipikus válasz érkezik és, hogy teljes legyen a repertoár szép angyali szemek, amik a tisztaságot tükrözik vissza az emberekre. Egy a gond ezekkel az angyali szemekkel..Az, emberek ezek után képesek beskatulyázni holmi aranyos kislánynak aki mindig szépen viselkedik, mindent tud és sosem csinál semmi ellentmondásosat még a gondolatai is tiszták. Te persze hagyod hadd higgyék azt, amit akarnak, mivel magyarázkodni ki szeret. Én szerényen bevallom, utálok magyarázkodni, noha ez egyáltalán nem, jelenti azt, hogy ne tudnék lyukat beszélni a pici pocikba. Igen lehet, kicsit egocentrikus leszek, de kit érdekel. Ez itt a Giccs Persona világa. Ha nem tetszik neked, leszarom. Esetleg még cseresznyét is kapsz a tetejére hadd legyen mégis csak szép az összkép. Ha megtetszik, akkor olvasd tovább eme Őrült nőszemély igazi belső gondolatait különböző szituációkról, amit eddig senkinek sem sikerült felfedeznie..

 Hogyan, hogy én hívjalak fel ez után a forró este után? Rendben beleegyezek, de csak azért, hogy végre hazamenj. Hm… Jól van. Szemeim ekkorra már meg tanultak örvény sebesen forogni ezért a leendő ágyas se vette észre az iménti kis attrakciómat.. Gyorsan csókot lehelek, ajkaira ő kéjesen viszonozza, már-már sajnálom kirakni a házból, de egy gondolat állandóan fúrja az oldalamat és ez nagyon idegesítő egy idő után. Hogy mi ez a gondolat? Szimplán csak egy részeg szingli gondolatai..
Felhívlak! Ezen nem tagadom, ráncos lett a homlokom pedig az ilyen mutatványokat rejtve kell hagyni a másik nem előtt, hát még ez fokozva is lett. Holnap gyere fel hozzám. Csörgess meg. Majd felhívlak. Na, most akkor melyik, huh? Na, jó majd felhívom. Vagy ne? Nem tudom…Hm…menjünk aludni aztán holnap, eldöntöm.
Egész éjjelemet azzal töltöttem, hogy forogtam jobbra forogtam balra, párszor majdnem lefordultam a franciaágyról. Hát igen.. Nem is én lennék. Végül csak el tudtam aludni úgy hajnali négy óra körül. Másnap józanító kúrát alkalmaztam magamon miközben állandóan az járt, a fejemben most én hívjam vagy ő hív? Nem emlékszem minden részletre, de azt hiszem, neki kellene. Igen a női büszkeségem is azt diktálja, hogy hívjon ő…
Azt várom, hívjon, ugyanakkor imádkozok is, hogy ne találja meg a telefonját benne az én telefonszámommal. Micsoda ellentmondás…
Most nincs kedvem vele kéjelegni, ez most a valóság és nem egy újabb Barbie ábránd miszerint összejövünk, házasság, gyerekek és halál. Valóban ennyiből állna egy ember élete? Valóban. Ezek az alapok. A kérdés csak az, hogy te mennyire tudod kitölteni a közöttük levő időt.


Írta,
Giccs Persona

Lektor,
Alice Walker

A felhő íze




Mély levegőt vettem…A környéken virágzó összes virág illatát éreztem, amik színes szőnyegként terültek el előttem. Úgy pompáztak, mint még soha. Talán azért mert tudják, mire készülök? A gondolatra halk kacagás volt a válasz. Kinyitottam a szemem, keresve a hang tulajdonosát, de nem láttam senkit a körülöttem levő virágokon kívül. A mező közepén voltam, egy korhadt fatörzsön állva, hogy jobban beláthassam a mesevilágba illő tájképet. Nem bírtam betelni vele, teljesen magával ragadott a természetanyánk, Gaia alkotása.
Hirtelen megpördültem a tengelyem körül és ismét mély levegőt vettem s becsuktam a szemem.
Leugrottam.
A szél belekapott a testembe mintha csak rongybaba lennék, hajamat pedig ide-oda ráncigálta. De nem volt kellemetlen érzés, sőt épp ellenkezőleg. A vad szél, ami állandóan belém kapaszkodott nemsokára engedelmesen végigsimított testemen megóvva mindentől. Minden lenyugodott csak én vagyok meg a kék égbolt a bárányfelhőkkel.
Sikeresen az egyik felhőn landoltam. Puha volt, állaga, mint a vattacukoré, de vajon az íze is ugyanolyan? Kíváncsiságból beleharaptam a felhőbe s ízlelgetve elrágcsáltam utána még két falatot. Az első harapásnál olyan íze volt, mint az epernek. A másodiknál már gumicukor, és a harmadik akár a frissen készült csokoládéé. Még folytattam volna az evést, de féltem, hogyha így folytatom, eleszem saját magam alól a felhőágyat így kelletlenül felhagytam a délutáni nasi megevésével. Ám ,az édesség miatt igazán megszomjaztam, ezért mégiscsak letéptem egy kisebb darabot a felhőből s elkezdtem összecsavarni, ahogy a rongyokból szokták kicsavarni a vizet. Miközben ezt csináltam a nyitott szám fölé emeltem. Az íz ,az édességek után kissé megdöbbentően hatott mivel olyan íze volt, mint a nagyapa jó öreg házi pálinkájának, amit mindig gondosan eldugott a nagymama elől. Merő kíváncsiságból, mert hát miért ne lennék kíváncsi? Még erősebben megcsavartam s ekkor már gyömbér jött belőle. Megnyaltam a szám szélét majd elengedtem magam a puha felhőn.
Lassan kinyitom szemem, a kutyám csaholását hallom. Felé nyúlok ,megpaskolom a fejét.
-Minden rendben. - felállok a virágok között s Zuzu lába felé nyúlok ahol egy faág hevert. Kezembe fogtam a kis botot és eldobtam. Zuzu pedig csillogó szemekkel és lobogó fülekkel vadul robogott utána…S talán még a nyúlat is lehagyta volna, ha az én mesém is tovább tartott volna...

Írta,
Alice

A Szirénia öröksége sorozat első kötete

2015. február 17., kedd

Ma sikerült befejeznem egy újabb könyvet.^^ Tehát nem is szaporítom tovább a szót, jöjjön a vélemény.
   Az író folyton fenntartotta a kérdést... Vajon akkor az akiről azt hiszik ,hogy meghalt...Most akkor mégis él? Ügyesen adagolt a történet.Egy-egy nyomot hagyott mindezzel megadva azt az örömöt az olvasónak ,hogy önmaga találja ki a nagy csattanót pár oldallal előbb. De ha netalántán csak sejteni mered és mikor már biztosra mennél...Feljön egy teljesen más megoldás. Tetszett ez a kis játszadozása.
   Viszont van egy rész aminél ezt alkalmazva már elhisszük ,hogy a főhős nem valami IQ harcos , tehát nem jut tovább a miben különbözik a tojássárgája és a tojásfehérje megállapításáról. Jól van értem én ,hogy nem kell tudálékosnak kisokosnak lennie egy szereplőnek de(!) hülyét se kell belőle csinálni.Lehet én reagálom túl de ezt a fajta "karakter butítást" sok író alkalmazza. Valamelyik történetben tényleg jól is jön.De ebben nem. Itt minimum elvártam volna némi találgatást.
   Szóóóval a főhősnő személyisége: Nekem elsőre egy belevaló csaj jött át. Amolyan megdobnak kővel, dobj vissza gránátot. Nos, ő maga a gránát.
Főhős:Hát szerintem kissé elbújt a női karakter mögé. Nem is volt olyan erős személyiség mint Toraf, a nyálkahal és Raína az elkényeztetett halhercegnő. Ez a Galén amolyan átlagos de mégsem az.Hisz miért is lenne ,hiszen "hablegény"... Ám mégis az a pasi akit szívesen tudnál életed párjául.
   A könyv végül olyan csattanóval zárul ami miatt muszáj megvennem a következő kötetet nem kényszerből hanem kíváncsiságból! Szerintem izgalmasabb lesz mint ez volt. Ami még fontos ne ijedjünk meg az első fejezet brutalitása miatt és ,hogy az író folyton váltja a szemszögeket! Egy remek könyvről maradnánk le.
Tehát összességében:
-A felvezető, pipa.
-Kérdések , pipa.
A következő akciódús lesz. Ha nem, akkor kiábrándulok a könyvből.

Történet:

Anna Banks :Poszeidón

Emma barátnőjével, Cloe-val nyaral a tengerparton, amikor egy aprócska baleset során megismerkedik a jóképű Galénnal. Ez a találkozás valóban a véletlen műve? Emmának nincs lehetősége ezt kideríteni, mert egy tragédia beárnyékolja ottlétüket. A lány, miután hazatér, nem képes egykönnyen túltenni magát a traumán. Ekkor váratlanul ismét fölbukkan az ibolyakék szemű idegen. Galén, a szirén herceg a szárazföldön kutat egy lány után, akiről azt hallotta, hogy talán ő az utolsó élő szirén, aki egyesítheti a tenger mélyén élő két uralkodóházat. Bár erőteljes kötődésük azonnal érezhető, Galén még sincs teljesen meggyőződve róla, hogy Emma az, akit keres. Végül a sok bizonyíték meggyőzi, hogy csakis Emma és különleges képessége mentheti meg a herceg országát. Galénnak szüksége van a lány segítségére – bármilyen kockázattal jár is. Vajon képes lesz Emma beváltani a hozzá fűzött reményeket? És vajon összefonódhat két ennyire különböző világ?


Idézetek a könyvből:

"Megbotlani elég gáz. Valakibe belebotlani sokkal gázabb. De ha ennek a valakinek olyan a teste, hogy a márványszobrokat eszi a sárga irigység – és aggódom, nem tört-e be az orrom a mellizmán –, hát akkor a megbotlás utcahosszal második az emberséges eutanázia mögött."

"-Semmi baj sincs a lányával.Azt mondtam, nem feküdtem le vele.Azt nem mondtam, hogy nem is szeretnék."


Írta,
Alice

Puncsos rumos csoki torta fondant-tal díszítve

2015. február 16., hétfő
Egy kis Zselatin, 
Egy kis Víz...
Keverem, keverem, keverem...
Hopp! Forró, gyorsan le a tűzhelyről,
Margarint a fazékba, vele pedig a Mézet!
És csak keverem,keverem,keverem,
Hogy szépen kikeverjük a csomókat az életünkből.
Majd pedig jön a finom ,puha ,édes Porcukor,
Hogy szebbé ,s finomabbá tegyük a napunkat...

A hétvégén tortát sütöttem , azaz puncsos rumos mazsolás csokis torta fondant-tal díszítve.
Tudom na ,hogy nem vagyok egy  mestercukrász de azért szerintem ez is egész jól néz ki. És az ízek pedig tökéletesen kiegészítették egymást. Vagyis 95%-ban elégedett voltam magammal ami nagy szó az én számból/kezemből mert rendszerint mindig lepontozom magamat.

Tehát a recept:

Én a fondant-tal kezdtem mert hagytam 1 napig a hűtőben összeállni.Másnap pedig a tortát raktam össze és a díszítése pedig harmadnapon volt, a negyediken pedig megpihentem..:P

A nyújtható fondant recept:
 -50 dkg átszitált porcukor
-40-50 dkg átszitált porcukor külön tálban.
-1 evőkanál zselatin por.
-6 evőkanál víz
-1 evőkanál vaj ( vagy kókusz-zsír)
-2 ek. méz
Ajánlom ezt a videót hozzá:

Tésztához:
-6 db tojás
-12dkg kristálycukor
-10 dkg liszt
-2 dkg kakaópor (vagy ízlés szerint megszórni mennyire legyen erősebb színe, íze)
-Fél tasak sütőpor

A tojásokat a cukorral habverővel habosra verjük. Hozzáadjuk a lisztet és a kakaóport , de ekkor már nem a legmagasabb fokozaton keverjük. Miután kész , sütőpapírral bélelt tortaformába töltjük. A tésztát 180 fokon sütjük kb. 35-40 percig , majd a formából kivéve kihűtjük.

Krém:
-puncsos főzőpuding
-rum
-mazsola vagy babapiskóta esetleg mind a kettő
-2 dl Cukrászhab vagy hulala tejszín
-Habfixáló por

A pudingot leírás szerint elkészítjük,mikor kezd krém állagú lenni ekkor ízlés szerint adagolok hozzá rumot.Elkevergetem majd jöhetnek a mazsolák vagy babapiskóták. Végül a cukrászhabot felverem adok hozzá habfixálót és a kihűlt pudinghoz adagolom.

Írta,
Alice

 

Balszerencsés tündérmese 1.könyv

2015. február 1., vasárnap


Juhúú!!
Ma befejeztem egy ígéretes köteteket ígérő könyvet.Tegnap délután vettem és hajnalig nem bírtam letenni, amíg nem szomorúan vettem tudomásul ,hogy már 1 óra is bőven elmúlt inkább letettem, hogy másnap időben felkeljek.(Nem sikerült.XD )A továbbiakban keresni fogom mikor adják ki a legújabb köteteit csak úgy mint a Modern boszorkány című könyv következő részét.
   A történet maga egyszerű. Adott a főhős akinek a kezében futnak össze a szálak, hatalma van bár ennek nincs tudatában. Kissé ügyetlenke és hát reménytelenül bele van szeretve a gimi egyik szívtiprójába.Na persze a csinos IQ harcosok se maradjanak le, hiszen iskolás csajszi a főhősnő.De nekik hála az égnek, nem adtak oly nagy szerepet.Persze még szép.., hiszen így is van elég gondja-baja a főszereplőnek mint például egyike az, hogyan kell életben maradni...A kedves barátnőt se felejtsem el, nekem eleinte teljesen unszimpatikus volt. Már vártam, hogy mikor küldi el jóval melegebb éghajlatra mint a sivatag.De ez nem következett be..
   Ja és ha eddig nem említettem volna ezek a kötetek a Grimm testvérek meséit fogják feldolgozni egy nem átlagos kamaszlány Wilhelmina Grimm személyében.
   A történet lassan indul, majd begyorsulnak a történések és a végén azt veszed észre, hogy elolvastad az utolsó mondatot utána pedig lapoznál a következő fejezetre, de csak nézed a könyvet és kérleled nagy bociszemekkel, hogy naaaa méééég csak méééég egy mondatot és ha már mondatot, akkor fejezetet is. Kacsintgatsz rá, puszikat küldözgetsz hátha mégis rejteget valamit akárcsak a Grimoire...De Bűbájtalan kegyetlen csak a következő kötetben fogja feltárni titkait álnéven.. ;P 

A(!!!) TÖRTÉNET! : Kéretik csámcsogni rajta...:D :P

Chanda Hahn : Bűbájtalan

Mina Grime az iskola lúzere, egészen addig a napig, amíg meg nem menti a suli legmenőbb pasijának az életét egy iskolai kiránduláson. Egy csapásra minden megváltozik, a lány hirtelen a figyelem középpontjába kerül, és minden lépését a szerencse kíséri. De mikor már a dolgok nem is mehetnének jobban, Mina édesanyja bejelenti, hogy elköltöznek. Mina kérdőre vonja édesanyját, aki kénytelen elmondani a családi titkot. Mina Grime valójában a Grimm testvérek leszármazottja, és egy átok terheli őt, mely generációról generációra öröklődött. Vannak rések, ahol az emberek és a tündérek világa összeér, ezen a mesevilág lényei átszöktek, és az emberek bosszantásával múlatják az időt. Mikor az emberek megelégelték, alkut kötöttek a varázslényekkel. Azok megígérték, hogy ha az emberek végigjátszák az összes mesét, és sikeresen befejezik a történeteket, visszamennek saját világukba. Ám a mesék gyűjteménye egyszer csak életre kelt, és saját maga kezdte irányítani a történeteket, megnehezítve ezzel az emberek dolgát. Olyannyira, hogy bár a Grimm testvéreknek több mint 170 mesét sikerült végigjátszani, nem tudták mindet befejezni. Így öröklődött az átok generációkon át. Most Minán a sor, hogy belépjen a mesevilágba és megtörje az évszázados átkot...


Idézetek belőle:

"– És te hogy festesz a következő világban?
– Képzelj el úgy, mint most, csak kétszer ilyen jóképűen. "

"– Nan, el vagyok átkozva!
– Igen, tudom. Mind el vagyunk. (…) Ezt hívják tinédzserkornak."





Üdv,
Alice

Menu