Képzeld azt ,hogy sikolyokkal teli ösvényre tévedtél már pár órája keresed a menekülő utat...Útközben találsz szinte a felismerhetetlenségik marcangolt testrészeket , ezért megszaporázod lépteidet.Közbe- közben lopva sandítasz a bokrok felé , és hirtelen olyan érzés fog el ,hogy figyelnek...Látják a bizonytalanságodat, gyenge vagy akivel könnyen elbánhatnak..(...)"S amikor végre átverekeded magad a bizarrabbnál bizarrabb területeken, és azt hiszed ,hogy végre beérsz a suliba, hirtelen előugrik a bokrok közül valami napbarnított egyén és a kezedbe nyom egy pár zoknit..."
/Részlet egy befejezetlen regényemből könyvből.../
Írta,
Alice
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése