~Baj van ~
Egyik pillanatban még a mezőn voltam, míg a következőben már a faluban találtam magamat. Egy nagy kőpadló terült el körülöttem. Kör alakú, átmérője nem lehetett több öt méternél, míg két oldalán levő egy-egy oszlop - olyan tíz méteres - védőn emelkedett a szélétől kezdve a közepe felé, mintha óvni próbálna az égből érkező veszélytől. Az oszlopok ábrákkal díszítve voltak és a kintre eső lábukhoz gyümölcsökkel teli gyümölcskosarakat s halott állattetemeket tettek mintha áldozatot nyújtanának egy Istenség felé. A falu belsejébe érkezhettünk mert rengeteg volt itt a fehér hajú ember. De nekem nem ők kellenek hanem a boszorkányuk. Pontosabban itt az a boszorkány, aki a legjobban kilóg a sorból. Vagyis például más színű a haja esetleg... Gondolatmenetemet az albínó őzlány éles tekintete szakította félbe. -Szép szemek. -jegyeztem meg s közben próbáltam rejtegetni mosolyomat.
- Egyébként Amadeus vagyok. Te Animágus vagy? Vagy már mesteribb fokon űzöd az alakváltást? - próbáltam megtörni a feszélyező csendet.
Megérkeztünk a falumba és ez az idegen próbál velem szóba elegyedni. Valahogy úgy érzem az a legjobb ha nem beszélgetek vele, így jobbnak látom nem válaszolni a kérdésre. Intek neki, hogy kövessen. A mi falunk maga a kőmonstrum köré épült amit úgy hívtunk, Nirvana. A legenda szerint régen ez a falu teli volt mágusokkal és boszorkákkal.Az egyik fekete évben összegyűltek körülötte a legerősebb boszorkányok és mágusok majd megnyitották a kaput, a mennyekbe. De mind ez már nagyon-nagyon régen történt.Ám noha a kultúránk és életünk eme kőépítmény nélkül soha nem jött volna létre, azt a mai napig nem tudjuk, hogy mikor került ide.
Közben megérkeztünk a boszorkányunk sátrához. Nem volt különösebben más mint a többi. Ugyanúgy bőrből készült a külső része és erős fából csinálták a vázát. Volt egy nyitott része ,hogy a füst kiszabadulhasson a zárt térből. Belül a falait írások, rajzok tarkították egy-egy kéz lenyomattal. S a túl oldalon ott ült ő, a boszorkány aki éppen hosszú pipájából szívott egy nagy slukkot, majd miután kifújta a füstöt az elkezdett körülötte spirál alakban körözni. Hosszú vörös haját összefonva a bal oldali mellére lógatta. Ruházata akár az alakváltóé, csak az intimebb részeket takarta.De mindezekről elvonta a figyelmet a fülei. Teli voltak fülbevalóval , sehol máshol nem volt testi ékszer csak a fülein. Először őzlány lépett oda, megadva a tiszteletet, letérdelt elé és lehajtotta a fejét. Én csak kelletlenül leporoltam a hosszú csuhámat ,hogy valamelyest kinézzek valahogy.-Ugyan már Meryla.Tudod, hogy én nem e világból származom így nem követelek meg semmilyen formalitást..Nem így van Amadeus bátyám?
- Nem úgy volt ,hogy nem füstölögsz tovább? Árt az egészségednek.
-Tudom. De ennek a törzsnek a főnökétől kaptam ajándékba. Kézzel faragott, vétek lenne nem használni. Na de most térjünk a tárgyra. Miért vagy itt?
-Csak úgy eljöttem. Érted, mert hiányoztál.
-Mindketten tudjuk, hogy ez nem igaz. - Amadeus erre a kijelentésre elővett egy doboz cigarettát, meggyújtotta majd mélyet szívott belőle.
-Egy ősi rendelet miatt vagyok itt. Valaki egyesével öldököli, a most ébredezőeket.
-A rend leendő tagjait?
-Így van, az új nemzet bajban van.Összehívom a régi veterán csapatot esetleg ha újak jönnek az se baj. A lényeg, hogy meg kell állítanunk, különben felborul az egyensúly a mágia és az okkult lények között.
-Ne mondj többet! Legalábbis ma már nem, mert harcossá kell avatnom a fiatalokat de másnap hajnalban rögtön indulunk.Addig pedig Meryla körbevezet. Most pedig ha megbocsátotok nekem készülődnöm kell az ünnepségre.
Írta,
Alice
