Az út //Giccs Persona//

2015. május 30., szombat
"Méregpók és kígyó háj,
Nyúl láb és lóhere.
Varjú csőr és disznóvér,
Ugorj bele légy merész,
Legyen ez a méreg kész!"

~Óóó észre sem vettelek.Gyere csak beljebb gyermekem! Megkínálhatlak esetleg az üstben levő bodzaszörppel?
Hogyan nem kérsz? Sebaj több marad nekem.- Lehúz egy pohárral. Pár perc múlva eldől mint egy deszka s nekiáll rángatózni. Hirtelen a semmiből megjelenik A MÓKUS és fényképezik az okos telefonjával...Véget ér a roham feláll és helyet foglal egy asztalnál majd mutogat ,hogy foglalj helyet te is.


Khm...Térjünk is a tárgyra. Tehát A! téma....




 "Repíts, álom, mondd el a választ,
Mely útra lép, aki helyesen választ?"
/Dalriada- Igaz hittel/

Honnan tudjuk ,hogy jó utat választunk életünknek? Honnan tudjuk ,hogy jó az a suli amit választunk? Vagy biztos nekem való azaz állás? Honnan tudjuk mi a jó és mi a rossz? Honnan tudjuk? Nem tudjuk csak érezzük. Ha nem a saját utunkat választjuk könnyen lehet más útra térni. Mert eldöntik helyettünk. Vagy szimplán csak sodródunk az árral. 
Hopp! Közben felvetődik számomra másik érdekes téma amivel érdemes foglalkozni.
Hogyan jönnek ahhoz mások ,hogy eldöntsék egyes emberek helyett: Vajon neki mi a jó?
Lehet anya,apa ,nagyszülő ,barát vagy bárki! Senki nem döntheti el, ki hogyan élje az életét!
Annyit még írhatok, ha nem próbálod meg, sosem fogod megtudni.
Csak azt fogod észrevenni ,hogy öreg korodra azokon filózol: Mi lett volna ha?
Tehát ifjak,idősebbek fel a heréket és melleket a földről és irány előre a saját megválasztott utatokon! Mindenkinek sok sikert kívánok!

Üdvözlettel Giccs Persona!

 "Járjad, lábam, járjad most,
nem parancsol senki most,
ha parancsol valaki,
ott az ajtó, taszítsd ki!

Amit várunk, legyen meg,
mitől félünk, mentsen meg,
Jobb időt, mint tavaly volt,
Adjon Isten minden jót!"

 //Dalriada  - Borivók Éneke//






Előző rész...                                                                                                        Folytatása következik....

Írta,
Giccs Persona


 


Hamis házi krémes Alice módra

2015. május 24., vasárnap


A tegnapi napon nagy süti csatába kezdtünk; azaz kicsoda talál ki ehető süteményt. Nos, én bátorkodom feltenni az én kis munkácskámat mivel elég sok fogyott belőle tegnap óta így merem állítani ,hogy ehető is, és finom is!
Szóval ez a sütemény egy kicsit hajaz a mama kedvencére vagy a hamis tiramisura.Ezt olvasva már gondolhatjátok milyen egyszerű kis finomság. Sütő nem kell hozzá csak hűtő..:) 1 órát a krém miatt én minimum hagynám. De leginkább másnapra lesz jó, a piskóták puhaságát illetően.

Hozzávalók:
-babapiskóta
-házi krémes por kb.250 g
-habmester
-kakaópor díszítésnek
-rum
-tej

Elkészítés:

1., Kis tálkába tejet,rumot ,két csapzott teáskanál porcukrot összekeverek.A babapiskóták azon felét mártogatom bele, amelyekről hiányzik a cukor. Miután beletunkolom, rögtön a kívánt tepsibe helyezem őket. /Fontos ,hogy a piskótáknak csak az egyik felét mártogassuk bele!/

2., Külön tálkába öntöm a krémport, majd hozzáadagolok tejet. Habverővel jól krémesre verem. Akkor jó ha már ráragad a habverő lábaira a krém. Miután megvan, a folyékony habmestert hozzáadom a krémhez ,hogy könnyedebb legyen az állaga.

3., Az elkészült krémet ráöntöm a babapiskótákra.Eloszlatom. Ízlésszerűen díszítem kakaóval,habbal vagy a megmaradt babapiskótákkal. Ha még maradt abból a rumos löttyből akkor úgy mint az elején azoknak is az egyik felét beletunkolom és úgy rakom rá díszként. Kész!

Jó étvágyat kívánok hozzá!

Üdv,
Alice

Gondolná az ember? Avagy ürítsük a betelt poharat...

2015. május 22., péntek
 Szóval nem kezdek szomorú ömlengésbe ,hogy jajj így jártam úgy jártam.És azt sem kérem ,hogy megírjátok (ha egyszer talán írtok) ,hogy nem ez lesz az első életemben. Csupán csak jól esik leírni az én szemszögemből mindezt..
Gondolom ti is találkoztatok olyan emberrel, aki minden aprócska dologért szólt... Jól van eltűritek lenyelitek és próbáltok javítani is rajta.Na már most, ha elég stresszes helyzetben vagy mostanság , neked kell mindent megcsinálni a többiek helyett ,lassan már betelik a pohár és robbansz! Ez volt. Jól megmondtam ,hogy meglehet azt is csinálni amit én nap, mint nap megteszek. Jó, elismerem lehet ,hogy akkor bunkó voltam de másnap mindezt hideg fejjel megakartam beszélni az adott illetővel, akit leosztottam.Csakhogy! Ez a bizonyos személy jól hátba támadott egy másik embernél, ám abban annyi volt a szerencsém ,hogy az megvédett. Hát jó... ha így állunk hozzá ,hogy hátba támadsz akkor hanyagoljuk is az egészet. Ám még mindig nincs vége.
Ő aznap jött oda már-már nyájasan köszönve, mintha tegnap senkinek sem árulkodott volna mint egy óvodás.....
Viszont köszönésem: egyhangú , próbáltam semlegesen visszaköszönni. Félrehív és beszámol újonnan kitalált ötletébe ,hogy így legyen úgy legyen. Még be is dobja közösbe, mint saját kitalált napi bölcsességet. Nem akartam mondani ,hogy ezt már egy másik személy találta ki és azóta csináljuk.Csak hát erről tudnia kellene.... ,hogyha nap mint nap normálisan megcsinálná a melót. De nem tudja. Köszi! Jól van belemegyek mert legyen happy day a vége.
Oks..Ennyit erről.
Szabadság:
Szabadnapon voltam két napig.Megérkeztem szerdán és az a hír jön ,hogy majdnem már a mi csapatunkra akartak rásózni egy elcseszett dolgot.Na már most akkor abban a két napban nem volt tőlünk ott senki.Én meg főleg nem!Szóval akkor a szabadnapjaimon bejöttem volna selejteket művelni mert nem volt jobb dolgom?! Köszi..Köszi..Éljen a józan ész és a majmok!
Jól van tegyük túl rajta magunkat csakhogy olyan rumli fogadott ,hogy alig fértem el a helyemen.Rendet kellett csinálnom ,hogy utána tudjak végre dolgozni! Az idő pedig tőlem megy el.Ha pedig nem lesz meg, akkor megkérdezik tőlem: miért?
Én erre: Mert rendet kellett csinálnom.
Ők: Minek?
Én: Mert nem tudtam volna dolgozni.A másik szarát kellett ellapátolnom ,hogy végre nekikezdhessek a munkának holott, okosan és ügyesen meglehetett volna oldani.Csakhogy ezt a másik emberkék leszarják.(Megjegyezném legszívesebben én is azt tenném...de sajnos nem ilyen vagyok.Bosszant és idegesít az egész. Ha a lépés nem úgy jönne ki mindig ,hogy vasvillával kell mennem ganézni sokkal könnyebb lenne..Vagyis, ha rumlit vagy valamit elbaszol öcsém csináld már meg és ne az én lábtörlőmre szarjál, mert felnyomom a seggedbe a vasvillát IQ harcos!)
Nyah szóval...Rendet csináltam és megkértem őt az ottani "kis főnököt" (aki a legtöbbször felügyel ott, hasonlóan hozzám) ,hogy hagyják már meg ezt a rendet mert könnyebb lenne. Meg ,hogy az a rumli mióta volt ott (pusztán kíváncsiságból). Erre azt kaptam ,hogy így vették át tőlünk.
Erre én: Mi is így indultunk szerdán (akkor jöttem vissza csak kíváncsi voltam ,hogy másnapra elpakolják e, amit szétszórtak. Nem tették.). Köszi -köszi. És ha ez nem lett volna elég , úgymond bevonta a barátját az egészbe ,hogy (gondolom) bánjon el velem.. Nos az én barátom (vőlegényem) is ott dolgozik mégse hívtam oda belevonni az egészbe, mert nem vele akarom ezt megbeszéltetni mint egyesek.. Én a csajjal akartam megdumálni de helyette a barátja félre hívott és úgy csinált mintha marha okos lenne.Szinte már olyan bénának éreztem magam a barátja mellett, mint egy négylábú róka...
Ooké..Próbáltam elmagyarázni neki ő meg terelgetett erre, terelgetett arra ..Szóval mindenhova csak a lényeget nem.Sőt megkísérelem azt is megmondani ,hogy semmit nem fogtak fel abból amit megmondtam.Vagy csak úgy tettek. Hatalmas különbség van a kettő közt.
Az egész csak ennyiről szól: Rakd már rendbe azt a k*#va helyet és úgy add át a másik műszaknak. És ez a rend, maradjon is meg. Tehát az utolsó 1 órában amikor ők csak állnak és néznek ki a fejükből, (Megjegyzem: Az utolsó órában is dolgozunk mint a jó emberek ,hogy a következő műszak tudjon rendben termelni.) abban az órában rendet lehet csinálni... Köszöntem!
De ehelyett,.....a kis cicabogaram: hátba szúr, plusz a barátját "uszítja" rám!!!
Azt kell mondjam ,hogy elegem van már az egészből. Le kellene sz@rnom.De akkor miért nem megy?!
Egyrészről csalódtam ebben az emberben. Hatalmasat! Van egy bejegyzésem ami róla szól. Ahelyett ,hogy megbeszélnénk a dolgokat kezd egy kicsit más irányba menni a dolog. Tehát szerény kis analizálásomból kiindulva, az alábbi meghatározásra jutottam.
Van a gyenge embereknek egy ún. másik alkategóriája akik féregszindrómában szenvednek. Fő ismertetőjegye ezeknek a fent emlegetett : hátba szúr, plusz a barátját "uszítja" rám. Vagyis ahelyett ,hogy megerősödne inkább elbújik mások mögött..
Most már tudom mit várhatok ettől a személytől. És arra a döntésre jutottam. Inkább megpróbálok semleges maradni. Nem érnek annyit ,hogy velük foglalkozzam mivel nekem is vannak teendőim. Csak az időmet pazarlom rájuk!

Eme nap jelszava: Be strong and smile!

Üdv,
Alice



Semmi

2015. május 3., vasárnap

   A cím egyszerű mégis maga a könyv egy érdekes témát foglalkoztat.Iskolás gyerekekről szól.
Gondolj csak bele megszületik a gyermeked látod, nézed ;vele élsz napról-napra látod rajta a mosolyokat. Ha elesik felsegíted. Ha letér az útról visszatereled.Próbálod tanítani ameddig szülői kezed elér. Próbálod minél inkább meghosszabbítani azt a rövidke kis gyerekkort ami egy szempillantás alatt elszáll.  Ugyanis nem tarthat soká. A gyermekek suliba kerülnek és napról-napra, hétről-hétre, hónapról-hónapra ,évről-évre változnak.
   Legnagyobb meghatározó egy gyermek életében ,hogy milyen környezetben és községben nő fel. Ha a közösség maga labilis vagy teljesen más szabályokban élnek  a saját szemeddel nézheted végig hogyan teszi tönkre magát egyetlen utódod.
   Kihagytam volna azokat a szülőket akik nem vesznek erről tudomást netalántán még segítenek is nekik? Ez most mást taglal. Ugyanis ,van amikor a szülő keze se elég hosszú. S ilyenkor marad egyedül a gyermek...

Véleményem a könyvről:
    Mint fiatal felnőttként a könyvben történtek nem ráztak meg. Hogy is mondjam ez valamilyen szinten ha kicsit is ,de benne van minden osztályközösségben. Úgy érzem ennyi idősen ,hogy Istenem de bolondak voltak.Hisz a választás a kezükben volt.Mégis inkább mentek birka módjára a többiek után. De ha visszatérek az akkori kis fiatalabb énemhez, be kell vallanom magamnak, én is azt tettem volna. Még ha most azt mondanám ,hogy: Jól van! Itt vagyok pofozz meg de akkor vállald majd a következményeit is! -,akkoriban nem mertem volna ezt mondani.
   Érdekes témát taglal mindenképp ajánlatos elolvasni idősebbeknek és tinédzsereknek de leginkább a mostani ifjúságnak ajánlanám.
   Az egész könyv elindítója egy leíratlan kérdés: Minek van értelme? Nos én személy szerint úgy vagyok ezzel a kérdéssel ,hogy fölösleges rá keresni a választ.Mivel mindenkinek mást jelent.Miért? Azért ,mert nem vagyunk egyformák.
   Egy biztos ,hogy egyszer nem elég elolvasni. Még párszor átfogom molyolni ,és valószínűleg javítani fogok majd azon amit eddig leírtam róla..

Történet:
Janne Teller: Semmi

„Semminek sincs értelme, ezt régóta tudom. Ezért semmit sem érdemes csinálni. Erre most jöttem rá.” Ezekkel a szavakkal hagyja el Pierre egy nap az osztálytermet. Osztálytársai erre elhatározzák, hogy nihilista társuknak bebizonyítják az ellenkezőjét. A terv szerint egy régi pajtában gyűjtenek össze mindent, aminek van értelme. De először csak egy fejetlen játékbaba, egy zsoltároskönyv, régi fényképek, elszáradt rózsaszirmok gyűlnek össze. Ezért a diákok azt találják ki, hogy mindenkinek valami számára különlegesen fontosat kell odaadnia. Olénak a bokszkesztyűjét, Hansnak a vadonatúj biciklijét, Hussainnek az imaszőnyegét. Minél nagyobb az áldozat, annál nagyobb az értelme.
Ami ártalmatlan játéknak indul, hamarosan kontrollálhatatlanná válik...

Idézetek a könyvből:

"Ha nyolcvanéves korotokig éltek, akkor addigra már harminc évet végigaludtatok, jó kilenc évig jártatok iskolába és írtatok leckét, és majd` tizennégy évet töltöttetek munkával. Mivel már hat év elment a kisgyerekkorra és a játékra, s mivel még tizenkét évre lesz szükség ahhoz, hogy takarítsatok, főzzetek és gyereket neveljetek, legfeljebb kilenc évetek marad arra, hogy éljetek is."

 "A rossz szagok ugyanannyira jók, mint a jó szagok! (...) A rohadás az, aminek szaga van. De ha valami rohad, az azt jelenti, hogy lassan valami újnak a részévé válik. És az új valaminek, ami így keletkezik, már jó lesz a szaga. Ezért mindegy, hogy valami büdös vagy illatos, ez is csak az élet örök körtánca. "

Írta,
Alice


Menu