Amarilisz, az új nemzedék: Mágia tánc 3.

2015. július 12., vasárnap

  ~Mágia tánc~


-Igazán felemelő, hogy szerény személyem is részt vehet a beavatáson. A törzsfő rendkívül színes és nyitott egyéniség nálatok.
-Csukd be a szemed Amadeus. -azt tettem amit kért. Ekkor éreztem az arcomon egy festék szerű anyagot vonalak formájában. Furcsa de a festék hűsítően hatott s már-már erősebbnek, vadabbnak majdhogynem fickósnak éreztem magamat tőle.
-Ez valami harcos ajzószer? Keveset rakj nem akarok vakond lyukra ugrani. - Még csukott szemmel is éreztem ahogy elmosolyodik. Végre sikerült megtörni morcarínát.
-Készen is vagyunk. Immár senki nem mondhatja meg, honnan valósi is vagy.
-Nem is tudom mire célzol ezzel. Talán a férfi harci öltözék ami tangaként vág be a hátsómba? Nem is értem, hogyan lehet ebben harcolni. - Láttam ahogy válaszra méltatva kinyitja a száját de hála drága húgomnak nem hallhattam meg selymesen lágy hangját.
Szokásos belépőjével jött.Egyszer csak több helyről is fekete színű füst kezdett szivárogni a Nirvana kapu felé. Ott csomóba összeállva kimászott belőle  Amarilisz, teljes rituális öltözékének pompájában. Vagyis semmi nem volt rajta csupán csak festék. Bevallom ha tényleg a húgom lenne akkor elfordulnék de nem a húgom ezért legeltetni kezdtem a szemeimet testének kiemelkedő domborulatain. Na jó, csak vicceltem. Volt rajta egy bugyi szerű ruha a melleit pedig hosszú hajával takarta el. Lábait, kezeit, hátát és arcát tigris csíkos minták díszítették vörös színben.A szemeit pedig vastag fekete szemceruzával emelhette ki.
-Én miért nem kaphatok olyan testfestést?

-Cssss! - Amadeus kérdése olyan volt mint egy gyermeki kérdés.  Itt nálunk csak a varázsló kaphat teljes testfestést. Mutogattam neki, hogy tegye azt amit én. Minden falusi közelebb jött a kapuhoz s elkezdődöttek a rituális lépések. Először a jobb lábunkat előre nyújtottuk úgy ,hogy közben súrolta a földet. Ezután a jobb kezünket az ég felé emeltük s közben a kézfejünket követve, akárcsak a vízben a hínár, könnyedén hajoltunk a kinyújtott lábfejünk felé. S eközben a bal kezünk alkarját, a hátunkra szorítottuk. Igen.. Meghajoltunk. Amarilisz égnek emelve összecsapta a tenyereit s ekkor a semmiből ott teremtek a leendő harcosok. Továbbra is meghajolva maradtunk, mindenki szurkolt az ifjaknak. Amarilisz mindegyik fiúhoz odament , s a füleibe suttogott. A harmadik egyben utolsó srácnak megragadta a kezét és maga után húzta. Éreztem ahogy Amadeus megfeszül. Vajon mi járhat a fejében. Végig lefele kellett volna néznie de nem vette a le a szemeit a rituáléról. Valahogy meg is értem..Hogy is tehette hisz igazándiból nem a törzsből való így nem láthat a lelkével mint mi.
-Valami baj van?
- Igen. Ki az a harcos? - Majdnem elröhögtem magam. Féltékeny? Kis aranyos.
-Biztos kiválasztotta a leendő...
-Arról szó sem eshet. - Amadeus kiegyenesedett majd eldőlt mint egy deszka.Ránéztem Amariliszre, mérges tekintetével találkozva gyorsan lehunytam a szemeim s elkezdtük folytatni, a belekezdett táncot Amadeus nélkül.  Az utolsó pördülésnél a a kapu széleiből áramlani kezdett a fény, apró csillogó szemcsék szálltak a levegőbe körülötte.
Theka az ifjú harcos -, akit maga Amarilisz úrnő választott ki imént - a fény egy részét magába fogadva elkezdtek kialakulni a szárnyai. Minél jobban halványult a fény annál teljesebbek lettek a szárnyak. Olyan volt mint egy fehér szárnyú angyal. De ettől persze nem lett angyal mivel ők teljesen más szinten vannak mint mi. A mutatvány végén Amarilisz végig simított a szárnyain megáldva őket. Immár előttünk állt a falu védelmezője.
Értem. Tehát végül úgy döntöttél, hogy útra kelsz de még így is itt hagyod nekünk a védőszárnyaidat. Köszönjük.

Mire magamhoz tértem a ceremónia jócskán lezajlott.Az előbbi srác most szárnyakkal vadította meg külsejét, és már-már azt hittem összetojom magam a látványától.De most komolyan! Épphogy el nem nevettem magam. Úgy nézett ki a középen felállított taréjával meg a vörös ál festékével mint egy kakas. Így hát muszáj volt elfordulnom, ekkor szúrtam ki hogy a törzs valamennyi tagjának könny folyik a szemeiből, észrevettem ahogy a törzsfő tartja magát noha legszívesebben a többiekkel bőgne.

-Kérlek testvéreim ne sírjatok! Mindig itt leszek veletek! Amikor ránéztek Thekara, jusson eszetekbe; Nem vagytok egyedül! - Imádom ezt a falut de most indulnom kell Amadeussal. Egy szökkenéssel a többiek között teremtem, s a kapuban már csak Theka állt.
-S most fejezzük be az utolsó táncot.

Mindenki izgatott lett, hogy a varázslónőjük velük fog táncolni.Megtörölgették arcukat s együtt mindannyian, akár csak egy test, egy szív, egy lélek befejezték a rituálét.


Folytatása következik... 

Írta, 
Alice

2 megjegyzés:

  1. Satin Url írta...:

    Nagyon szuper lett!^^

Megjegyzés küldése

Menu