Mély levegőt vettem…A környéken virágzó összes virág illatát éreztem, amik színes szőnyegként terültek el előttem. Úgy pompáztak, mint még soha. Talán azért mert tudják, mire készülök? A gondolatra halk kacagás volt a válasz. Kinyitottam a szemem, keresve a hang tulajdonosát, de nem láttam senkit a körülöttem levő virágokon kívül. A mező közepén voltam, egy korhadt fatörzsön állva, hogy jobban beláthassam a mesevilágba illő tájképet. Nem bírtam betelni vele, teljesen magával ragadott a természetanyánk, Gaia alkotása.
Hirtelen megpördültem a tengelyem körül és ismét mély levegőt vettem s becsuktam a szemem.
Leugrottam.
A szél belekapott a testembe mintha csak rongybaba lennék, hajamat pedig ide-oda ráncigálta. De nem volt kellemetlen érzés, sőt épp ellenkezőleg. A vad szél, ami állandóan belém kapaszkodott nemsokára engedelmesen végigsimított testemen megóvva mindentől. Minden lenyugodott csak én vagyok meg a kék égbolt a bárányfelhőkkel.
Sikeresen az egyik felhőn landoltam. Puha volt, állaga, mint a vattacukoré, de vajon az íze is ugyanolyan? Kíváncsiságból beleharaptam a felhőbe s ízlelgetve elrágcsáltam utána még két falatot. Az első harapásnál olyan íze volt, mint az epernek. A másodiknál már gumicukor, és a harmadik akár a frissen készült csokoládéé. Még folytattam volna az evést, de féltem, hogyha így folytatom, eleszem saját magam alól a felhőágyat így kelletlenül felhagytam a délutáni nasi megevésével. Ám ,az édesség miatt igazán megszomjaztam, ezért mégiscsak letéptem egy kisebb darabot a felhőből s elkezdtem összecsavarni, ahogy a rongyokból szokták kicsavarni a vizet. Miközben ezt csináltam a nyitott szám fölé emeltem. Az íz ,az édességek után kissé megdöbbentően hatott mivel olyan íze volt, mint a nagyapa jó öreg házi pálinkájának, amit mindig gondosan eldugott a nagymama elől. Merő kíváncsiságból, mert hát miért ne lennék kíváncsi? Még erősebben megcsavartam s ekkor már gyömbér jött belőle. Megnyaltam a szám szélét majd elengedtem magam a puha felhőn.
Lassan kinyitom szemem, a kutyám csaholását hallom. Felé nyúlok ,megpaskolom a fejét.
-Minden rendben. - felállok a virágok között s Zuzu lába felé nyúlok ahol egy faág hevert. Kezembe fogtam a kis botot és eldobtam. Zuzu pedig csillogó szemekkel és lobogó fülekkel vadul robogott utána…S talán még a nyúlat is lehagyta volna, ha az én mesém is tovább tartott volna...
Írta,
Alice
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése