~ A vándor~
A fa árnyékában álltam és a felkínált vacsorát méregettem. Egyszer csak feltűnt a látókörömbe egy különös fehér színű egyed is. Még soha nem láttam albínót ilyen környezetben. Néztem egy darabig azon morfondíroztam elkapjam e vagy hagyjam békén. Az utóbbi mellett döntöttem. Megpördültem a tengelyem körül és léptem egyet előre.
Csak egy ág reccsenését lehetett hallani. Visszanéztem az őzekre mindegyik felkapta a fejét és felém bambult majd elrobogtak. Mondanom se kell a ragadozóösztönöm rögtön feltámadt. Széles vigyorral a képemen kezdtem utánuk rohanni, majd rávetettem magam az egyetlen albínó őzre a csordából.
-Á-há! Megvagy! De nem tudom, mit tegyek veled. Felfaljalak? Érdekes bundád van. Esetleg csináljak belőle kabátot?Te szerinted jól megy a szemem színéhez a fehér szín? Na ha te most tudnál beszélni tuti őrültnek néznél. Igaz lehet, hogy az is vagyok. –elengedtem az őzet majd felállva hátrébb léptem.
- Ön megnyerte a színes magnót, egy tombolát és a szabadságát. Az első kettőt majd kipostázom, a szabadságot viszont most visszakapja. –abbahagyva a pofázást hátrasimítottam a hajam ezután vártam, hogy az őz tegye meg a következő lépést.Ekkor még nem gondoltam arra ,hogy mekkora meglepetést fog tartogatni.
Éppen a csordával reggeliztem mikor feltűnt egy férfi a távolban.Egyszer csak futni kezdett mindenki, én pedig álltam ott, mint egy rakás szerencsétlenség.A következő pillanatban rám ugrott az a kéjenc alak , egyenesen a földre taszítva engem.Aztán csak szövegelt és szövegelt majd fogta magát és elengedett. Nagyon furcsa egy ember.Bár meg kell hagyjam valamiért az a sötétzöld szeme teljesen megbabonázott...Meg az a kócos sötétbarna haja csintalanul ide-oda ágaskodott majd miután hátrasimította őket akár a sünikéknek a tüskéi az ég felé meredtek. Magas ,vékony alakja arra ösztökélt ,hogy ragadjam meg nehogy elfújja a szél. Hirtelen ötlettől vezényelve elkezdtem visszaváltozni emberi alakomra. Gerincem kiegyenesedett, lábam megnyúlt s egyesével kezdtek előbukkanni a lábujjaim, a kezeim is kezdték felvenni eredeti formáikat s végül az eltűnő szőr helyett előbukkant törzsi öltözetem. Nem takart sokat csak a melleimet,az ágyékomat valamint a hátsó barackot.Egy ritka fehér őzbundából készült, azért ,hogy átváltozáskor magamba tudjam fogadni. S végül, hosszú derékig érő fehér hajam koronázta meg teljes megjelenésemet, a vér vörös szemeimmel együtt.
-Mégis mit gondolsz magadról? Ez a vadász terület nem a tiéd! - csípőre tett kézzel meredek a velem szemben álló férfira.Látom ,hogy szólásra nyitja a száját de aztán becsukja.
A torkomban gombolyag keletkezett mikor megláttam, egy nő áll velem szemben - aki nagyon dögös - az őz helyén, s úgy éreztem véglegesen ott ragadt mikor még "le is szúrt". Térde ereszkedtem elé, kézfejét megfogva ráraktam az én kezmet az övére majd csókot nyomtam rá.
-Hölgyem! Szavakkal el sem tudom mondani mennyire bánom az előbb történteket. Végtelenül sajnálom! Többet nem vadászok ezen a területen, így is csak átutazóban vagyok.Tulajdonképpen a helyi törzs boszorkányát keresem. S mivel ott látom a nyakadban a jelüket feltételezem hozzájuk tartozol. Örökre adósod maradnék ha elvinnél hozzá.
Ez az ember semmit nem vesz komolyan.De mivel Amariliszt keresi, egy zok szó nélkül hozzá kell vezetnem. Vajon mikor meglátta a Szentháromság nyakláncát már akkor tudta ,hogy honnan származok? Mindegy.. Egyenlőre Amarhoz viszem. Körülnéztem a réten s összeszedtem pár virágot, összemorzsoltam őket miközben csettintgettem a nyelvemmel cuppogtam a fogaim és a pofazacskóm között. Mindez értelmetlennek tűnhet egy idegen számára s pont ez a cél vele, hogy ne értsék meg.
Végezve a rituáléval ránéztem a vándorra s félmosollyal biccentettem neki most készüljön fel.Miután kicsinosította magán a ruhákat, ledobtam kettőnk közé az imént előállított szert s a virágpor ami felszállt a földről beterítve minket , kiragadott az ottani helyzetünkből s egyenesen elrepített a faluig..
/Ha azt szeretnétek ,hogy folytassam kommentáljatok (akár véleményeket is) vagy szavazzatok a lenti csíkon levő résznél az alábbiak között: Vicces, Érdekes, Tetszik, Nem tetszik. Köszönöm!/
Írta,
Alice Walker
Ez egyszerűen fantasztikus volt! *-* Annyira jó volt, ahogy kezded, mert nem tudtam, hogy mi is ez valójában és mi fog kialakulni. :) Olyan szép lehetett az az albínó őz! *-----------* Örültem, hogy végül elengedte, mert cuki lehetett. :D Az a férfi aki elkapta először nem volt szimpatikus, de miután hellyel-közzel bocsánatot kért, sokkal jobban megkedveltem. Az átváltozós rész pedig szintén tök jó volt. Részletesen leírtad és tetszett. :3 Az a boszorkányos rész pedig nagyon érdekes, keveset sejtető, de mégis érdekfeszítő. :) Nagyon szeretném tudni, hogy mi lesz ezután, úgyhogy kérlek folytasd!!! :)))
Satin