Hogy kiket sújt mindez? Leginkább az elvált szülők gyerekeit, de ugyanúgy beletartózhatnak az olyanok is mint a sohasem látott apa mert folyton dolgozik..
Hiába gondolják a szülők -az apa vagy az anya, tök mindegy csak valamelyik- ,hogy nem kell a másik DE igenis szükség van mind a két úgymond erős oszlopra. Hogy miért?
Köztudott tény, hogy azok a gyermekek sokkal jobban beilleszkednek a társadalomba akik nem elvált szülők gyermekei. És sokkal de sokkal többre viszik ha erős és biztos háttér áll mögöttük. Ugyanakkor ez nem jelentheti azt, hogy más elvált szülők gyermekei nem viszik sokra. Annyiban különbözik csupán, hogy keményebben kell megküzdeniük az álmaikért, életükért mint a másik csoport tagjainak. Főleg ha csak az egyik félre számíthatnak...
Néha-néha már feladnánk de akkor és él bennünk az a vágy...
Igenis lesz egy családom és megmutatom mit teremtettem meg, a saját két elgyötört kezemmel.
Na de most visszatérve..
- Elvált szülők.
- Egyedül nevelő anya.
- Küzdened kell/kellett, hogy ne ítéljenek elhamarkodottan a tanárok.
- Apa kezdetben látogatta majd mostohaanya megjelenésével félretolja saját gyermekét.
- Mindenért meg kell küzdened.
- Édesanyád ott segít ahol csak tud. Még ha bele is rokkan.
- Eközben Vérapád mostohaanyáddal olyan külföldi helyekre utazik amiről álmodni sem mertél.
- Bejelented az esküvődet neki, - megígéri, hogy másnap felhív, - nem mutat különösebb boldogságot sőt 2 hét múlva hív vissza akkor sem önszántából...
- Édesanyád nem tud kaját venni./ Bár ha Édesanya itt cigizik akkor saját magának is köszönheti. Neki csak: GRATULÁLOK! Nem kell enni. A dohány fontosabb, attól nem halunk éhen../
- Vérapád eközben vesz magának még egy autót s közben azt hallgatod tőle, hogy nincs pénze semmire. De azért repülővel elutazunk messzire nem?
Nos ha fenti felsoroltak közül 3 minimum megvan, akkor te elvált szülők gyermeke vagy.
Ha 4-7 több, akkor az apád jól érzi magát nélküled.
7-nél több akkor teljes mértékben leszarnak téged. Akár utcára is kerülhetsz, nem fog utánad menni megkeresni. Elvan a mostohaanyáddal a tökéletes virágboltjukkal és a három autójukkal. Ja, ne felejtsem el mondani... Nincs pénzük sem.
Világ életemben nem kértem semmit az apámtól. Lehet hiba volt. Nem kértem, hogy többet jöjjön mert megértettem: Dolgoznia kell. Persze utána jött az elszólás, hogy fent voltak moziban és közben simán beugorhatott volna meglátogatni esetleg elhívni! Mindegy itt is úgy tettem mintha nem történt volna semmi.
Úgy néz ki ennyit érek apám szemében. S nekem közben fáj a szívem mert azt érzem nem mozdulna akkor sem ha kórházba kerülnék. Úgy érzem ő elmenne a kórházzal szembeni moziba még akkor is.
Most akkor lehet egy ilyen apára számítani? Gyerekének tarthat e még?
Fáj belegondolni de be kell vallanom, hogy ő már a mostohaanyámat babusgatja ön-ön gyermekeként.
Ha ő nem akar részt venni, vagy valamennyire részévé válni az életemnek akkor nem tudok tenni vele semmit. El kell fogadnom és meg kell tanulnom vele élni.
Na ez már átment egy kissé személyesebbe.De muszáj volt mindezt leírnom.
Igazából nem tudok mi mást mondani. Már csak ennyit írhatok:
"Sok szerencsét és boldogságot azoknak az embereknek, akiket az apjuk így eltaszít magától....Tudomást sem véve arról, hogy nyakig szarban vagy... "
